Első gyermekes anyukaként már akkor elkezdtem a képzeletbeli bevásárló listát szerkeszteni, amikor megtudtam, hogy érkezik a baba. Nincs is annál izgalmasabb, mint előre tervezgetni a babaszobát, a kis ruhákat, játékokat – ezzel is talán kicsit közelebbinek éreztem az időt a nagy napra. Mindez nagyon örömteli dolog, de persze mint sokan mások, én is beleestem egy kis túlzásba, amiről ma már tudom, hogy felesleges volt. Mit is vásároljunk össze vagy szerezzünk be, mire megérkezik a baba?

Néhány hasznos holmi anyának

-          Melltartóbetét – ha már a várandósság alatt jelentkezik az előtej

-          Kényelmes melltartó – sportmelltartót utólag vettem, de előbb is jól jött volna a kényelem érdekében, ...

Még kicsi vagyok, leírni nem tudom, de majd Anya segít ebben is. :) Mert Anya mindenben segít és mindig velem van, ha kérem – akkor is, ha nem hívom. Mert Anya mindent tud, amit tudnia kell rólam, az első perctől fogva, hogy megérkeztem a karjaiba. Mindent érez, amit érzek és mindent megtesz, hogy nekem a legjobb legyen. Törődik velem és vigyáz rám, hogy mindig biztonságban legyek, mert még pici vagyok. Nagy a világ és én félek, sok új dolog van körülöttem, ami még zavar – fények, hangok, zajok, emberek, a külvilág… amire még nem készültem fel. De Anya ilyenkor is velem van, megvéd a nagyvilágtól és szeret, mindennél jobban szeret! Még alig látok mindent magam körül, de Anya arca sugárzik felém, miközben megtömi a pocakom. Még alig ...

Sok babánál előfordul, hogy nem csak újszülött korban, de később is érzékeny a bőre. Ez nem olyan meglepő, hiszen mi felnőttek is ilyenek vagyunk néhányan. A kisfiamnál is előfordult néhány jelenség, amivel foglalkozni kell: száraz bőr, kipöttyösödés, piros popsi, koszmó – ezeket újabb kellemetlenségként éltem meg az elején, de nem olyan vészes. Meg kell találni a megfelelő megoldást és hamar elmúlnak a gondok. A baj csak ott volt, hogy végig kellett kísérleteznem mindent, mert időm nem volt ezer különböző oldalon böngészni. Remélem segítek ezzel az írással azoknak, akik ugyanebben a cipőben járnak. :)

Mindenhol írnak hideget-meleget a gyerekorvos által felírt kevert gyógyszertári krémekről, nyilván a legtöbb kritikával ...

Mielőtt anya lettem, nem igazán értettem, hogyan érezheti egy anya bezárva magát egy gyerekkel, hogyan lehet az, hogy nem teszi maradéktalanul boldoggá a gyermeke, hogyan alakul ki a szülés utáni depresszió…stb. Ma már értem. Ezeknek az érzéseknek is vannak fokozatai és nem kell feltétlenül a végletekig „rosszul” éreznünk magunkat ahhoz, hogy belássuk, ezek az érzések igenis léteznek. Ezeket leginkább az értheti meg, akinek gyermeke van és sokszor egyedül küzd meg a mindennapok kihívásaival. Ahol közel a család, nagyszülők, testvérek és barátok vannak, akik segítenek a háztartás körül és akikkel az ember megoszthatja a gondolatait, ott valószínűleg egy anya közelébe sem kerül a szülés utáni depressziónak, de még csak nem is ...

Szinte minden tanácsadási oldalon azt olvashatjuk: a gyermek legmegfelelőbb táplálási módja a szoptatás, lehetőleg 6 hónapos kizárólag anyatejet adjunk. Persze ez már ott megdől, hogy vannak anyukák, akik sajnos nem tudnak szoptatni és vannak babák, akik korábban megérnek a hozzátáplálásra vagy orvosi tanácsra 6 hónapos kora előtt már elkezdhető a „szilárd” étel bevezetése. Kezdetben én is úgy gondoltam, fél éves koráig biztosan csak anyatejet szeretnék adni és legalább egyéves koráig még az egyéb étel mellett is maradjon meg ez. Vagyok olyan szerencsés, hogy lett elég anyatejem és még el is tudtam tenni belőle az „ínséges időkre”, de a természet közbeszólt, hogy már négy és fél hónaposan javasolt volt a ...

Szerintem az alvás/altatás körüli mizéria mindig is egy megoldatlan rejtély marad számunkra, mert lássuk be olvasunk és tapasztalunk róla sokat, mégis vannak hullámvölgyek. Fontos téma marad, mert azért nekünk szülőknek is óriási szükségünk van rá, bármilyen életszakaszban is van a gyermek. Ha dolgozunk a gyerek mellett azért, ha nincs bölcsi és otthon vagyunk vele, akkor pedig azért. Igaz minél nagyobb a lurkó, annál könnyebb megérteni, hogy mit szeretne, de ezzel sajnos nem jár együtt az, hogy többet aludna, vagy mi többet pihenhetünk. Azt nem állítom, hogy visszasírom a régi szép időket, mikor még nem rámolta szét a lakást és nem kellett futni utána egész nap, mert akkor ott voltak az éjszakai ébredések és az állandó ügyelet ...

Szinte csak most született meg a kisfiam és máris az első szülinapját ünnepeltük. Hihetetlen számomra, hogy a törékeny, épphogy csak pislogni tudó kis újszülöttből egy év alatt egy ficánkoló kis energiabomba lett, aminek minden pillanatát megélhettem vele és ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Egy év távlatából már a kezdeti nehézségek eltörpülnek amellett, amennyi örömet és boldogságot adott nekem ez a csöpp kis teremtés 365 nap alatt. Utólag még jobban sajnálom, hogy olyan gyorsan elteltek a napok, amikor még csak pici baba volt - mindig vártunk valamit, hogy majd könnyebb lesz, ha mozog, ha mászik, ha jár… de ezzel együtt jár az is, hogy azok az idők már nem jönnek vissza. Minden korszak hoz valami újat és szépet, amiről azt ...

Vannak nehéz döntések az ember életében, amiket az tesz még nehezebbé, ha már nem csak ketten vagyunk, hanem van egy kisember, akiről gondoskodni kell. Ilyenkor nem könnyű meghozni a mindenki számára legjobb döntést és ha sikerül is, azt rengeteg álmatlan éjszaka előzi meg. Korábban nem okozott gondot az állandó költözés, utazás, új környezet, új emberek, új élethelyzet – 7 év hajózás után számtalan költözés és annál is több új környezet áll már a hátam mögött. Akkoriban azonban még nem volt családom, ha változtatni kellett, egyszerű volt belevágni, nem volt igazán veszíteni való. Most azonban megváltozott a helyzet és anyaként én is. Egyre kevesebbszer állok ki az igazamért idegen emberek előtt – ha azt csak vitával ...

Mostanában sok várandós ismerősömmel beszélgettem a közelgő születésről és néhányan aggódva kérdezték: Hogyan fogom életben tartani? Hogyan fogok boldogulni azzal a pici babával? Hogyan lehet kezelni az új helyzetet, hogy ketten maradok egy babával, aki még csak eszik-alszik? Bizony ezek igen gyakorta felmerülő kérdések a várandósság alatt és persze bennem is megfogalmazódtak hasonlóak. A válasz egyszerű: Anyai ösztönből! Menni fog minden, ha nem is egyszerűen, elsőre, tökéletesen, de sikerülni fog. Életben fog maradni az a törékeny pici élet, mert vigyázunk rá és minden rezdülésénél jelen vagyunk, hogy segítsünk. Sikerülni fog felnevelni, etetni, altatni, pelenkázni, minden igényének megfelelni. Nem a barátok lesznek az ...

Erre a kérdésre szerintem a mai napig keresik a választ a kutatók, de azért most is akad némi támpont. Nem csak amit olvasunk vagy hallunk, rengeteget magunk is tapasztaltunk már, amit aztán próbálunk kikerülni, de sokszor mégsem sikerül. Ahogy cseperedik a gyermek, egyre érzékenyebb lesz a külvilágra – zajok, neszek, hangok, fények riaszthatják fel. Ez persze nem megy a végtelenségig, itt az újszülött kortól a gyermekkorig tartó időszakra gondolok.

Újszülöttként a baba a megszületés utáni néhány napban kipiheni, kialussza a megszületés fáradalmait és próbál felkészülni a rá váró újdonságokra. Ne felejtsük el, hogy a születés számára is trauma, a jó kis meleg kuckóból egy hangos, fényes világba pottyan, tele ismeretlen ...