Szerintem az alvás/altatás körüli mizéria mindig is egy megoldatlan rejtély marad számunkra, mert lássuk be olvasunk és tapasztalunk róla sokat, mégis vannak hullámvölgyek. Fontos téma marad, mert azért nekünk szülőknek is óriási szükségünk van rá, bármilyen életszakaszban is van a gyermek. Ha dolgozunk a gyerek mellett azért, ha nincs bölcsi és otthon vagyunk vele, akkor pedig azért. Igaz minél nagyobb a lurkó, annál könnyebb megérteni, hogy mit szeretne, de ezzel sajnos nem jár együtt az, hogy többet aludna, vagy mi többet pihenhetünk. Azt nem állítom, hogy visszasírom a régi szép időket, mikor még nem rámolta szét a lakást és nem kellett futni utána egész nap, mert akkor ott voltak az éjszakai ébredések és az állandó ügyelet mellette, de azért most sem könnyű naphosszat lógó nyelvvel koslatni utána és szórakoztatni, ha igényli a társaságomat. Minden kornak megvan a maga szépsége. :)

Mikor pihen ez a gyerek?

Sajnos vannak olyan anyukák, akik erre azt válaszolnák: soha. Találkoztam a napokban olyan anyukával, aki azt mesélte, hogy két és fél éves koráig a gyerek 20 percnél többet nem volt képes aludni, sem nappal, sem éjszaka… Azt hiszem ezekre a példákra többször több embertől lenne szükségem, hogy értékelni tudjam az én áldott jó kisfiam alvókáját – amit vélhetően tőlünk örökölt. Fiatalabb koromban sosem volt gond számomra az alvás, hétvégén vagy szabadság alatt képes voltam délig aludni, majd pár óra tévézés után még visszafeküdni 1-2 órára délután, a férjem ugyanez. (Na jó, azt hozzáteszem, hogy a hajós évek hozták ezt a magas alvás utáni vágyat, de van olyan hajós barátnőm, aki a szabadnapján sem tud 6-7-nél tovább aludni.) Itt is bebizonyosodik, mindannyian mások vagyunk és több összetevője is lehet annak, kinek mennyi alvásra van szüksége és milyen minőségben, körülmények között.

Én azt gondolom, hogy egy részben a szülőktől örökölt tulajdonságok is befolyásolják egy gyerek alvásigényét. Ehhez társul az is, mihez szokik hozzá kiskorban. A dokinénink azt mesélte, hogy az első gyerek saját szobában aludt, csendben és sötétben, ő azóta is csak így tud jól aludni, a második már a nappaliban cseperedett, így a mai napig a legnagyobb zajban is képes elaludni. Persze első gyereknél szerintem legtöbben elkövetjük ezt a „hibát”, hogy túl jót akarunk a kicsinek és mindent megteszünk, hogy jól aludjon - na és ott vagyunk mi is, akik sóvárgunk egy fél óra lopott alvásért, ezért biztosítjuk neki azt, amitől szerintünk biztos aludni fog: kellemes félhomály, csend és nyugalom. Ha lett volna több energiám, valószínűleg megpróbálom nyitott ajtónál hagyni aludni, felhúzott redőnnyel, hátha pár hét alatt megszokja ezeket a kinti zajokat és fényeket, de őszintén szólva nem volt.

Azt mondják, ha álmos a gyerek, úgyis elalszik. Nem teljesen értek egyet ezzel. Voltam számtalanszor olyan helyzetben, hogy már kókadozott, ásítozott, dörzsölte szemét-fülét-orrát, de ha kis ringatás után ágyba tettem felélénkült és kezdhettük elölről a procedúrát. Többször előfordult, hogy épphogy pár percet aludt rajtam vagy babakocsiban, majd mikor letettem felébredt és azalatt a pár perc alatt úgy feltöltődött, hogy újabb órákig nem akart aludni. Sok múlik a környezeten és hogy mennyire fárad le, nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Néha pár perc csukott szemmel pihenés is elég, máskor a szokásos egy-másfél óra helyett hármat alszik és még ugyanaznap éjjel is végigalussza az éjszakát. Napok és hetek követik egymást ugyanolyan ütemben, majd átváltunk más szokásokra az alvásban és azt hisszük, majd ez az időszak tovább tart. Hát nem! Hetekig-hónapokig megy nálunk egy bizonyos rutin, majd valami megváltozik (környezet, mozgásfejlődés, időjárás, étkezés…stb.) és borul az eddigi rend. Jó hír, hogy a rossz alvás ugyanígy megszűnhet és felválthatja a valódi pihenés, nyugodt éjszakák – nálunk ez pont így történt. (http://www.gyerekkelavilag.hu/?p=171)

Mennyit aludt a baba egyéves koráig?

Nagy általánosságban, időszakokra bontva tudom ezt felvázolni, de hozzáteszem voltak nagyon szélsőséges eltérések benne. Volt olyan, hogy pár hétig elmotoroztunk ugyanazzal a napirenddel, de olyan is, hogy pár nap után újra és újra másképp zajlottak a napok. Sokat befolyásolja az alvást a kicsi fejlődése (mozgás, fogzás, agyi fejlődés, emésztés és az ezzel járó hasfájás), a szeparációs szorongás, az érdeklődés, a külső hatások (frontok, körülötte lévő zavaró tényezők – hangok, fények) és még számtalan egyéb tényező… erről már írtam. (http://www.gyerekkelavilag.hu/?p=192) Nálam azonban általában olyan körülmények között alszik a gyerkőc, ahogyan álomba szenderült – ha az utcán nagy zajban, akkor nem riad fel akármire, ha csendes utcában alszik el, akkor egy apróbb zörej is felkelti.

Első 3 hónap:

• Napi egy nagy alvás (2-3 óra)
• További 2-3 rövidebb alvás (fél-másfél óra)
• Éjszaka nagyjából 12 óra alvást mondanék (19-07-ig), a lefekvés után 5-6 (néha 8) órát is aludt egyben, utána 3-4 óránként ébredt enni, de mi általában 6 körül (ha nagyon nyűgös volt előbb) vittük fürdeni és emiatt az „éjszaka” 7 körül kezdődött.
• Két alvás közti ébren töltött idő 1-másfél óra

Az első hetekben sokkal többet aludt egyben, kipihente a születés fáradalmait és az igénye elsősorban az evés és alvás volt. Az alvási periódusai hétről hétre változtak, hol fél órákat aludt a cici után, hol 3-4 órát egyben és utána már csak egyszer aludt aznap.

3-6 hónapos korban

• Napi 1 nagyobb alvás (másfél-2 óra)
• További 1-2 rövidebb alvás (fél-1 óra)
• Az éjszaka kb. 12 órás volt, 1-3 ébredéssel, egyben már 7-9 órát is aludt, ha mázlim volt.
• Két alvás közti ébren töltött idő másfél-2 és fél óra

5 és fél hónaposan a későbbi sötétedés miatt áttettük a fürdést 19 óra körülre, így később kelt először éjjel és többet tudtam egyben aludni. Néhányszor csak 4-5 óra körül kelt először hajnalban, de sajnos nagyrészt éjjel is kelnem kellett hozzá etetni. A szoptatás miatt több anyuka is azt tapasztalta, hogy ébred a baba a cicihez – ez nálunk is így történt.

6-9 hónapos korban

• Napi átlag 2 alvás (1-2 óra) a tízórai és az ebéd után, de itt is voltak nagyon eltérő esetek: 10 perces alvás a babakocsiban, vagy 3 órás nagyalvás ->oka ismeretlen
• Éjjel 10-11 óra, de ebben az időben kezdett extrém sokszor kelni éjjel (3-4-6 alkalommal is!), ezért ebből maradt kb. 7-8 óra alvás, egyhuzamban nem nagyon aludt 4-5 óránál többet.
• Két alvás közti ébren töltött idő 2 és fél-3 és fél óra

Ez az időszak a legtöbb babánál a legproblémásabb az alvást illetően, ilyenkor ugyanis indul az intenzívebb fogzás (nálunk 8 hónaposan jött ki az első, majd 5 héten belül lett 5 fogacska), 8. hónap környékén az intenzív mozgás (mászás, ülés, felállás), szeparációs szorongás és az álmok, esetleges éjszakai éberség…stb. És még egy kevésbé jó hír az anyukáknak: ekkorra fogy el az elraktározott energiakészlet, ilyenkor kezdünk végkimerülni az éjszakázástól, nyúzottságtól, állandó készenléttől, ezért ez a kor ebből a szempontból a „legveszélyeztetettebb” az édesanyák számára.

9-12 hónapos korban

• Nappal 1-2 alvás (fél-másfél óra), de néhány gyermek ilyenkor már csak egyszer alszik egy nap, hosszabb-rövidebb ideig. Nálunk délelőtt 10-11 körül van egy-másfél órás alvás (nagy ritkán 2-2 és fél óra, ha nagyon korán keltünk), délután 3-4 körül 45-60 perc.
• Az éjszaka 9-10 órás, de jó eséllyel már aludt egész éjjel, ha csak nem fájt valamije (hasa, foga, feje a fronttól).
• Két alvás közti ébren töltött idő 3-5 óra

Ez az időszak nekünk szerencsésnek mondható, sikeresen átléptünk az éjjel alvó babák csapatába és reggel is 7-8 körül ébredtünk először. A cicizős babák sajnos többször kelnek éjjel anyához, sokaknak a tápszer elkezdése hoz megváltást éjszakára.

12 hónapos kor felett

• Ebben még nincs tapasztalatom, de azt mondja a szakirodalom/védőnők/gyerekorvosok/anyukák, hogy ilyen korban kezd a gyerek áttérni a nappali 1 alvásra, általában 12-14 óra körül alszik egyet a totyogó 1-3 órában – ez gyerekenként változó. Éjszaka nagyjából 9-12 óra alvást jelent, a szerencséseknél éjjeli riadó nélkül, máshol továbbra is ébred a kicsi néhányszor. Nálunk pár hete hajnali ébredés van, nagyjából 9-10 órás éjszakai alvás után, ami reggel elég fájdalmas és fárasztó, de legalább éjjel nagyrészt csend van…

Nincs két egyforma gyerek, mint ahogy két egyforma szülő sem. Ismerek olyan kicsit, aki két hónapos kora óta végigalussza az éjszakát, akár 12-14 órában, de olyan két és fél évest is, aki a mai napig is kelti a szüleit, mert szomjas, fél, pisilni kell vagy nem álmos. Vannak önállóan elalvó babák, vannak szülői ágyban dorbézolók, van napközben egyszer alvó 9 hónapos és kétszer alvó 16 hónapos – kinek mi az ideális. Amit mi szülőként tehetünk, hogy figyelünk a gyerekre. Ha nem álmos, hiába is küzdünk, csak hiszti és összeveszés lesz, ha álmos hagyjuk pihenni (úgy, ahogy ő akarja), addig is fejlődik és nekünk is jut pár lopott perc magunkra.

Nincs olyan, hogy elrontottam a gyereket, olyan van, hogy még rutintalan vagyok, vagy annyira meg akartam tenni mindent érte, hogy átestem a ló túloldalára. Amelyik gyereket szeretjük, az a gyerek boldog és kiegyensúlyozott, és bár sokszor úgy érezzük összeesünk a fáradtságtól és a kimerültségtől, végül úgyis lesz némi alvás – vagy így, vagy úgy - idővel. Néha nagyobbat alszik, néha rövidebbet, olykor éjszakába nyúló bababuli van a hálóban, ami miatt másnap üveges szemekkel kelünk, máskor menni kéne reggel, de a gyerek még alszik… Ahol gyerek van a háznál, biztosan akad néhány pár karikás, táskás szem, nyúzott arc, égnek álló haj, de ugyanott akadnak boldog, vidám pillanatok, kacagó gyerekarcok és szerető szülői pillantások. „Aki pedig sokat alszik, keveset él…” :)

Látogasd meg saját honlapomat: www-.gyerekkelavilag.hu :)

Ha tetszett, kedveld a bejegyzést és oszd meg barátaiddal. :)