Minden gyermeknél más ütemben történnek az egyes fejlődési szakaszok és vannak ugyan támpontok, hogy nagyjából mi után mi következik és milyen korban, mégis ettől akadnak nagyon eltérő, szélsőséges példák. Ahogy azt mondani szokták, teljesen mindegy mikor fordul meg a baba először, háromévesen ugyanúgy fog szaladgálni a játszótéren, mint a többiek. A fiúk elvileg lustábbak a lányoknál, de láttam már féléves fiúcskát, aki felállt és egyévest, aki szaladgált.

Főleg első gyereknél fordul elő, hogy anyuka görcsösen nézi a naptárt, mikor fordul már hasra a baba vagy mikor fog felülni végre, de persze akad olyan is, aki ezt a kérdést is teljesen lazán kezeli és hagyja, hogy ketyegjen a gyermek biológiai órája és legfeljebb másfél éves korában eszébe jut, hogy hoppá, jó lenne már felállnia annak a nagyfiúnak/nagylánynak. A megoldás itt is az arany középútban rejlik. Fontos, hogy ne arra alapozzunk, hogy a barátnőnk kisfia/kislánya már félévesen lépegetett vagy a játszótéri 21 hónapos kisfiú még csak mászik, hanem figyeljük a saját babánkat. Vannak mozdulatok, amikből már láthatjuk, hogy mit szeretne a kicsi és nem feltétlenül kell erőltetni, valamint semmiképp sem hátráltatni abban, amiért az a kis emberke épp küzd az elkövetkezendő napokban. Minden baba a saját izomzatának, érdeklődési körének és kihívás utáni sóvárgásának fényében fog a saját ütemében haladni, amihez azért persze a feltételeket is meg kell teremteni.

Milyen segítséget nyújthatunk a babának?

A közösség és a vele egykorú gyerekek is ösztönözhetik arra, hogy utánozza azokat, akik már másik szakaszban tartanak, esetleg nagyobb testvér közelében is gyorsabban fejlődhet a baba, de néhol anya és baba nagyrészt kettesben töltik a napot – például mi is.

• Megfelelő táplálkozás: az első (általában) fél év nagyrészt a fejlődéshez szükséges mennyiségű anyatejről/tápszerről szól, a hozzátáplálásnál pedig a korához illő ételeket adjuk a babának, ebben a védőnő is segít. A fehérje (húsok, tejtermékek), zöldségek és gyümölcsök nem csak egészségesek, de segít az izomfejlődésben, ezáltal a mozgásfejlődésben. Néha persze becsúszik egy kiflicsücsök vagy pizzaszelet a már adható feltétekkel, de ettől csak élvezetesebb és változatosabb lesz a gyerek számára az evés. Mi sem csak salátát és gyümölcsöket eszünk, nálunk is lecsúszik olykor egy hambi vagy egy csokis süti. :)
• Nyugodt alvás: az idegrendszer fejlődéséhez elengedhetetlen! Bár bizonyos szakaszokban (forgás, mászás, felállás) a babának annyira érdekesek az új képességek, hogy többször álmában is gyakorolja, igyekezzünk megfelelő körülményeket biztosítani a nyugodt alváshoz. Én annak a híve voltam, hogy nappal a baba aludjon világosban, nem kell ahhoz sötét, hogy pihenni tudjon, de 9 hónapos kora körül feladtam és lehúztam a redőnyt annyira, hogy csak homály legyen a szobában. Nem akartam teljes sötétséget, hogy ne keverje a nappalt az éjszakával, de fontosnak tartottam, hogy legalább kétszer 1 órát nyugodtan aludjon a kölyök, aztán pöröghet tovább.
• Szabad tér: néhány hónapig a baba nem képes feltétlenül helyváltoztató mozgásra (persze akad izgága kis lurkó, aki addig kapálózik a lábával, míg arrébb tudja küzdeni magát), ennek ellenére érdemes nyitott, szabad teret adni a gyermeknek. Ez fogja ösztönözni arra, hogy meghódítsa a „távolabbi” helyeket. Az első hónapokban a hason fekvést javasolják a szakemberek, hogy a nyakizmai kellően megerősödjenek, valamint innen egyszerűbben fordulnak a másik oldalukra, ezután már többet fekszenek hanyatt és ez motiválja őket a hasra forduláshoz. Onnantól pedig, hogy erősebb az izomzatuk, képesek elmászni a helyükről, pár hónap alatt pedig a teljes lakást bejárják.
• Izgalmas, motiváló környezet: ha szeretnénk, hogy a kicsi érdeklődése segítsen a fejlődésében is, használhatunk néhány motivációs eszközt. Az élénk színek (piros, fekete) egészen kiskortól kezdve figyelemfelkeltőbbek a baba számára, mint a világos pasztell színek, ezekre jobban oda fog figyelni, mert élénkebben látja őket az első naptól fogva. A játszószőnyegre akasztott játékok már pár hetes korban megragadják a tekintetét, később pedig távolabb is helyezhetünk érdekes játékokat, hogy legyen kedve megindulni érte. Sokszor a legegyszerűbb dolgok a legérdekesebbek számára: ásványvizes üveg, távirányító, csomag papírzsepi – lényeg, hogy ne tudja lenyelni vagy kárt tenni vele magában.
• Babamasszázs: rengeteg helyen olvasni jótékony hatásáról. Egy mozgással teli nap után egy kis masszázs segít lazítani a felpörgött izmokat és nyugtatja a babát. Persze nem minden gyermek hagyja magát, van aki csikis és amiatt ficereg jobban, van aki szimplán annyi időre sem bír nyugton maradni. Egy próbát megér.

• Gyógytorna: ez abban az esetben jött volna szóba számomra, ha azt látom, hogy el van maradva a fejlődésben. Sokan a dévény módszerre esküsznek és járnak hetente/havonta, én nem próbáltam, nem volt rá szükség. Míg nem indokolt az orvos szerint, addig elég néhány otthoni ösztönző „feladat”, ezekről akad jó néhány videó az interneten (pl. kúszás ösztönzése: https://www.youtube.com/watch?v=R9rQkpT94DE, forgás: https://www.youtube.com/watch?v=zx1Lt69W4PU, felülés és mászás: https://www.youtube.com/watch?v=nRME1hQuvws...stb). De ilyen jellegű gyakorlások nélkül is tud magától fejlődni a baba, hála a kíváncsiságának és a biológiájának. Próbálkoztam én is néhány videóban látott módszerrel, de míg ő nem akarta, én hiába lóbáltam a feje felett a játékokat vagy hajtogattam a lábát ide-oda, felesleges volt.

Mozgásfejlődési mérföldkövek

Előfordul, hogy a baba produkál egy új mozgást, de aztán néhány nap után leáll vele, akár meg is áll és nem csinál semmi újat. Nálunk 3 hónaposan hasról hátra fordult, néhány napig játszott ezzel, aztán 3 hónap alatt kétszer csinálta és csak 6 hónapos korában fordult hátról hasra. A harmadik hónapban kezdődött nála az aktív nyáladzás és intenzív rágás, valószínűleg akkor kezdett zsibbadást érezni a fogacskák körül, plusz ott volt a reflux is, ezért valószínű nem érdekelte a mozgás, mert volt más „dolga”. Ez gyakori jelenség, ilyenkor a baba nem elfelejti a már begyakorolt mozgást, csak egyszerűen nem érdekli és nem csinálja. Persze az ún. semmittevéssel töltött idő sem vész kárba, közben a baba aktívan figyel és az értelmi fejlődésre koncentrálódik az idő, nálunk például a kézmozgása sokkal precízebb lett és sokkal kommunikatívabb volt – nevetett, mutogatott, figyelt és reagált.

• Emel a buksi: hogy mikor kezdik ezt a mozdulatot, teljesen változó. Az én kisfiam – több babatársával együtt – már a kórházban hason fekve átfordította a fejét egyik oldalról a másikra, de van olyan baba, aki ezt csak néhány nap vagy 1-2 hét után teszi. Ami nem azt jelenti, hogy nem tudná, de lehet, hogy épp nem olyan izgága fajta, hanem kényelmes neki az adott pozíció az alváshoz. 5 hetesen már megtartotta a fejét másodpercekig és a karjára is támaszkodott, ez igen vicces volt, ilyenkor olyan látványt nyújtott, mint a bólogatós játék kiskutya a kocsi hátsó ablakában. :)
• Oldalra fordulás: viszonylag gyorsan felfedezik a gyerekek ezt az új pozíciót, pláne ha az ágyban alvás problémás. Ekkor hajlamos a baba bepöccenni és addig ficánkolni, míg oldalra fordítja magát. A gyerekorvosok szerint 1-másfél hónapig jobb, ha nem produkál nagy mozgásfejlődést a baba, de nyilván ha magától csinálja, nem szabad gátolni benne.
• Hasról hátra fordulás: amikor már hosszabb ideig is meg tudják tartani a buksijukat, vagy a karukon támaszkodnak, akkor már gyúrnak arra, hogy egy erőteljesebb lökéssel átbillentsék magukat. Ez általában néhány hónapos korban sikerül is nekik.
• Hátról hasra fordulás: ez már nagyobb erőfeszítést igényel. A kisfiam 6 hónapos és 1 napos volt, mikor végre összehozta, onnantól ugrásszerűen indult a fejlődése. Ezt a mozgást úgy gyakorolta, hogy felhúzta a térdeit és oldalra fordította magát. Ez tartott 2-3 hétig, mire annyira összeszedte magát, hogy át is tudott billenni hasra.
• Ülésbe húzza magát: nagyjából 5-6 hónapos kor körül produkálják, de ezt a mozgásformát kifejezetten nem szabad erőltetni, ugyanis megterheli a baba gerincét. Ez persze a babának nagyon érdekes és örül, hogy végre nem vízszintes helyzetben van naphosszat, de pár percnél tovább ne hagyjuk a karján támaszkodva üldögélni.
• Kúszás: a baba felfedezi, hogy a két karocskája képes arra, hogy előre húzza magát, majd a lábait is beveti és kommandózik előre. Nálam egy ásványvizes üveg adta a motivációt 7 hónapos korában. Ez annyira érdekelte őt, hogy a szőnyegbe kapaszkodva apránként elkezdett előre kúszni. Pár nap alatt tökéletesre fejlesztette a technikát és 2 hét múlva már percek alatt körbekúszta a nappalit.
• Mászás: ez a mozgásforma elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakuljon a baba egyensúlyérzete, ez adja az állás alapját. Van akinél pár nap kúszás után rögtön indul a mászás, a kisfiam 1 hónap után mászott „rendesen”. Az igazi négykézláb mászást a rugózással és ringatózással gyakorolta, szerintem ez a legcukibb mozgás, főleg mert az új látványt annyira élvezi a baba, hogy általában végig kacarászik és vigyorog, miközben gyakorol. :)
• Stabil ülés: Általában a mászásból alakul ki a felülés, de vannak babák, akik négykézláb helyzetből előbb tanulnak meg felülni, mint mászni. Ilyenkor a baba teljesen egyenes háttal ül, de érdemes ilyenkor pár napig a közelében tartózkodni, mert az elején sokszor még nem tökéletes az egyensúlyérzet és többször eldől a baba oldalra vagy hátra. Én általában a szőnyeg felé tereltem őt, hogy ha ülés közben felborul, legalább puhára essen.
• Állásba kapaszkodás: ez már annyira érdekes a babának, hogy egyre többször fog felkapaszkodni, szinte minden tárgyba, bútorba. Ilyenkor ugyanis már magasabbról szemlélheti az eseményeket és nagyon büszke magára. Azoknál a babáknál fokozottabban kell figyelni, ahol 6 hónap körül áll fel először, ugyanis a korai fejlődés miatt az izmaik és a tapasztalataik is kezdetlegesebbek, többször dőlhetnek el, főleg ha nem tudnak még lecsüccsenni. Az én kisfiam 8 és fél hónaposan állt fel először, az elején megtanítottuk, hogy mikor fenékre huppan, azt mondtuk csüccs és 9 hónapos korára már megtanult fenékre ülni és nem dőlt el folyton, mint egy lisztes zsák. (A csúszásmentes zokni nagyon jól jön parkettás lakásban, védi a gyerkőcöt az elcsúszástól.)
• Az első lépések: a járást nem érdemes erőltetni. Először azt kell megtanulnia, hogyan kell oldalazva lépegetni a kanapéba, szekrénybe kapaszkodva, mert ez segíti abban, hogy önállóan is megtanuljon járni. Ha a kezünkbe kapaszkodva lépeget vagy a régóta használatos holtkomppal játszik, élvezni fogja ugyan a mozgást, de nem fogja motiválni az önálló lépésekre. Az állás után akár pár nappal/héttel is elkezdhet lépegetni, ha lát elég motiváló dolgot, amit szeretne megszerezni. Az aktívabb, fejlettebb gyerekek már önállóan, kapaszkodás nélkül is tudnak menni egyéves korukra.

Mit hoznak (általában) a hónapok?

• 3 hónapos korig: hason fekve megtartja a fejecskéjét és támaszkodik a karján. Oldalra tud fordulni, az ügyesebbek hasról hátra is forognak. Szemével követi az élénk színű tárgyakat és érdeklődést mutat a feléjük nyújtott játékok iránt.
• 6 hónapos korig: nyúlnak a játékért és meg is tudják fogni. Hasról hátra és általában hátról hasra tudnak fordulni.
• 8 hónapos korig: indul a kúszás és a négykézláb hintázás, esetleg mászás. Általában ilyen korban már a kezünkbe kapaszkodva ülésbe tudja húzni magát a baba, de ez még nem a stabil ülés, inkább a karján támaszkodva ücsörög. Némelyikük már önállóan is tud ülni.
• 9 hónapos korig: stabil ülés egyenes háttal, ilyenkor a babák általában már másznak, egyedül is felülnek és kezdik állásba felhúzni magukat.
• 12 hónapos korig: kapaszkodva fel tudnak állni és a szekrénybe, kanapéba kapaszkodva lépkednek oldalazva vagy a kezünket fogva. Ahol már 9 hónapos kor körül/előtt felállt a baba, ott már egyedül is megállnak és tesznek pár lépést, de nem ritka, hogy ilyenkor már önállóan lépeget a baba.

Ez persze nem jelenti azt, hogy erőltetni kell a babát. Nem kötelező, hogy az első szülinapra egyedül menjen a gyermek, csak mert a szomszéd kislánynak/kisfiúnak már megy önállóan is. Minél inkább erőltetjük, annál bizonytalanabb lesz az adott mozgásban és annál többször vall kudarcot, mikor önállóan próbálkozik, esetenként megtagadja a mozgást vagy elhagyja magát és nem lesz motivációja, mert folyton ott vagyunk és fogjuk a kezét.

Mikor fordulj szakemberhez?

A védőnőnél és gyerekorvosnál tett látogatások alkalmával érdemes megbeszélni aggályainkat. Ha féléves korig nem látjuk nyomát annak, hogy a baba szemével követi a tárgyakat és nyúl feléjük, megfogja őket, hason fekve felemeli a fejét és a karján támaszkodik, akkor kérjük ki a véleményüket, hogy mit javasolnak. 9 hónapos korig már forognak a babák mindkét irányban, de ha a próbálkozásig már eljutnak, az is fél siker, ebben az esetben segíthetjük a babát gyakorlatokkal. Általában 1 éves korig már kúsznak és másznak a babák, ülnek önállóan, ha ez nem történik meg és nem is próbálkozik vele a baba, szintén érdemes megkérdezni a gyerekorvost és a védőnőt. Ahol a védőnő havonta jön látogatóba, ott általában szóba jön az étkezés mellett a fejlődés is, így havonta kaphatunk tanácsot a mozgásfejlődéssel kapcsolatban.

Én azt gondolom, egy szerető, felelősségteljes szülő mellett akkor is biztonságban van a baba, ha a fejlődése lassabban vagy gyorsabban történik, a lényeg, hogy szeretetben érezze magát és tudja, ránk mindig számíthat. Az aggodalom része az anyaságnak, főleg első gyermeknél, hiába halljuk azt, hogy nem kell túlizgulni, mi mégis kezünket tördeljük, minden rendben zajlik –e és boldog, egészséges –e a babánk… ez normális. Egy év alatt egy pici, törékeny babából izgága kis emberke lesz, aki bár önállónak érzi magát, mégis számít ránk, mikor ki kell bontani egy apró dobozkát, nem működik a zenélő kütyü vagy lemerült az elem a távirányítóban, amit hosszas küzdelem után megszerzett. És mi ott vagyunk, hogy kihámozzuk a ruhakupac alól, amit magára rántott, kiemeljük a szék alól, ahová másodpercek alatt bújt be és felszedjük a szőnyegről, ha lepottyant a kanapéról. Adunk egy puszit a pofijára, szerencsés esetben mi is visszakapunk egy nyálasat, megöleljük a kis rosszcsontot és már engedjük is tovább, hogy felfedezze a mozgás örömét és szabadságát. :)

Látogasd meg saját honlapomat: www.gyerekkelavilag.hu :)