Szinte csak most született meg a kisfiam és máris az első szülinapját ünnepeltük. Hihetetlen számomra, hogy a törékeny, épphogy csak pislogni tudó kis újszülöttből egy év alatt egy ficánkoló kis energiabomba lett, aminek minden pillanatát megélhettem vele és ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Egy év távlatából már a kezdeti nehézségek eltörpülnek amellett, amennyi örömet és boldogságot adott nekem ez a csöpp kis teremtés 365 nap alatt. Utólag még jobban sajnálom, hogy olyan gyorsan elteltek a napok, amikor még csak pici baba volt - mindig vártunk valamit, hogy majd könnyebb lesz, ha mozog, ha mászik, ha jár… de ezzel együtt jár az is, hogy azok az idők már nem jönnek vissza. Minden korszak hoz valami újat és szépet, amiről azt hisszük az a legszebb, legjobb, legkönnyebb, de az tény, hogy az időt megállítani nem lehet. A gyerek napról napra nagyobb és ügyesebb lesz és egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy tegnap még az első, holnap már a tizennyolcadik szülinapját ünnepeljük.

Már csak szép emlék marad, mikor még csak feküdt a karomban és édesdeden aludt két szopizás között, az első kis mosoly és első hangos kacagás, a kis koordinálatlan kezek mozgása, ahogy próbálta a játékait megszólaltatni velük… az én emlékeimben ezek a pillanatok fognak megmaradni és nem azok, amik nehézséget okoztak – pedig nem titok, hogy azokból is volt/van bőven. Az idő mindent megszépít és persze emlékszem arra is, amikor nehéz és nagyon nehéz napokat, heteket éltem meg, de az első évről biztosan nem ezek fognak elsőre eszembe jutni. Maradnak a boldog pillanatok, a kiságyban újszülöttként olyan aprónak tűnő kis test, ahogy szuszog álmában, az első pici fogacskák, az első négykézláb rugozó mozdulatok, a kacagó gyermekarc, a boldogan felálló, tapsoló nagyfiú, az első apázó és babázó szavak és tengernyi jókedv, kacagás, amit kaptam tőle. :)

Az ünneplés

Minden év, hónap és nap fontos a gyerek életében, de valahogy az első szülinap nekem olyan különleges és izgalmas. Az első hetekben még hetekben számoltam, mennyi idős a kicsi, majd kis idő után már csak a hónapokat számoltam (ez még valószínűleg így is marad nálam egy darabig), most pedig azt mondom, egy éves a kisfiam. Az első szülinapja, amit tortával és meglepetéssel ünnepelhetünk és amiből ő is érezheti, hogy most valami nagy dolog van, aminek ő a főszereplője. Igaz ezt a napot nem otthon töltjük, de így is megteszek mindent, hogy ez a nap más legyen neki, mint a tegnapi – kisebb-nagyobb sikerrel. A jeles napra pedig szülinapos zászlódíszt tettem a szállodai szobába, aminek nagyon örült, megrendeltem a tortáját és vettem plusz egy ajándékot, amit becsomagolva fog megkapni és ő maga bonthatja ki.

Pár hete még vártam, mekkora szülinapi party-t csapunk a kicsinek, majd eljött a felismerés: nem is otthon töltjük a november ötödikét. Gondoltam sebaj, majd megoldjuk és szervezünk neki otthon bulit, de ahogy költözködtünk kezdtem kétségbe esni, hogy miként tudok majd mindent úgy intézni, hogy azt sem tudjuk, mikor lesz szabadnap hazamenni…stb. Végül a nagy rohanásban az ötödikei nap nem sikerült túl jól, előtte lévő nap ugyan kapott egy gyönyörű tortát egy itteni bácsitól, hozzá gitárszólóval és énekléssel, de a születése napján sajnos csalódottan éltem meg a boldognak várt pillanatot, mikor felköszöntöttük. Mivel aznap nyitott a szálloda, az étteremben megszűnt a személyzeti étkezés és átmenetileg a konyhában kellett ebédelni, míg a személyzeti étkező elkészült. Kutyafuttában befaltuk az ebédet, majd mielőtt a férjem rohant volna vissza dolgozni, gyorsan meggyújtottuk a gyertyát a tortán… miközben kisfiam a nagy meglepődéstől elsírta magát, így nem készült sem egy közös családi fotó az ünneplésről, sem nem is élvezte a kicsi a csokitorta marcangolást. Szomorúan siettünk fel a szobába, ahol a kezébe adtuk az ajándékot, kicsit megtépkedte a papírt rajta, majd játszott tovább – szülinapi hangulat nélkül, csalódott és szomorú anyával az oldalán.

Úgy éreztem hiába a két szülinapi torta és a dupla „ünneplés”, én ezt nem így terveztem és nem hagyhatom annyiban, hogy a kisfiam első szülinapját így kellett „átvészelni”. Mivel 3 nappal később hazautaztunk 2 napra, gyorsan rittyentettem egy instant szülinapi bulit, ami azonban kétszer olyan jól sikerült, mint reméltem. Sajnos a nővéremék betegség miatt nem tudtak eljönni, de mindenki másnak sikerült eljönni hozzánk és felköszönteni a kis lurkót. Úgy időzítettünk, hogy a tortát akkor vágtuk fel, mikor már mind ott voltunk – tizenöten!!! :), így igazán sokan ünnepelték velünk Beni első szülinapját. Végre készültek fotók, videók és a kicsi is csak egy picit volt megszeppenve a gyertyák és tűzijáték láttán, mégis egész délután jókedvű volt – még alvás nélkül, sok kisgyerek társaságában is. Szuperül sikerült nap volt, nagyon feltöltött és nagyon boldog voltam, hogy végre ilyen jól meg tudtuk ünnepelni a szülinapot. :)

Talán nem fog erre a napra emlékezni, mert pici még hozzá, de szerintem fontos, hogy minél inkább érezze, fontos nekünk és kialakuljanak benne ezek a kellemes szokások – szülinapok és ünnepek, ünneplések. A fotók és a ceremónia miatt persze kap a gyerek tortát is, hogy legyen mivel összekennie magát, rajta gyertyával, amit a szülők fújnak el az első évben és kívánnak valamit (nyilván nincs meglepetés, hogy a gyerek nagy napján mit is kíván egy anya és apa :) ), amiből aztán nagyon sokat valószínűleg nem fog enni. Legalábbis én nem vagyok híve annak, hogy cukorral tömjem a gyereket az első két évben, fog még eleget enni egész életében. Így a szülinapi tortából jócskán evett ugyan, de nem igazán ismerte még, hogy mi az az édes dolog, amit most hirtelen kap, de nem is ismer, csoki, piskóta, krém, ráadásul háromszor is egy héten belül. :)

Szülőnek lenni annyi, mint…

Egy szülőnek a megszületés pillanatától élete végéig gyerek lesz a gyerek, mindig ott lesz a gondolataiban a csemetéje és soha nem fog tőle elszakadni, még akkor sem, ha már saját családja lesz és nem együtt élnek már tovább. Van az a láthatatlan fonal, ami egy életen át összeköti a szülőt a gyermekével és a szívében mindig megmarad törékeny gyermeknek, akit óvni és védeni kell. Sajnos vannak olyan kapcsolatok is, amelyek nem ezt igazolják, de az biztos, hogy én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a kapcsolatunk örökre szilárd maradjon – szeretetre, biztonságra és bizalomra építve. Olyan anya akarok lenni, akit a gyermeke bármikor fel tud hívni, ha öröme vagy bánata van, akire mindig támaszkodhat, egy szilárd alap, amely mindig biztonságot és menedéket tud nyújtani. Olyan anya, aki ha néha mérges és kiabál vagy veszekszik, mégis a szeretet és biztonság megtestesítője a gyerek számára, mert tudja, hogy anya kiengesztelhető egy öleléssel és puszival. Olyan anya, aki nem játsza a szuperanyut, álarc mögé bújva, tettetve a „nálunk minden rendben, ezzel a gyerekkel soha nincs baj és mi egész nap vidámak és boldogok vagyunk” viselkedést, hanem aki őszintén vállalja, ha hibázik vagy elgurul a gyógyszer, de végül mindenki megnyugszik és folytatódhat a játék, az összebújás, a meghitt családi béke.

Nem könnyű egy életen át azon munkálkodni, hogy a szülő-gyerek kapcsolat örökre szeretetből és kölcsönös tiszteletből álljon, az évek során biztosan lesz jónéhány veszekedés, vita, nézeteltérés, ajtócsapkodás, de ez velejárója a gyereknevelésnek. Nem lehet – és én nem is akarok – őszintétlenül nevelni egy gyereket, semmilyen korban. A gyerek érzi, ha a szülő nem őszintén mosolyog, ha nem mond igazat a fontos dolgokban és ha ez lesz számára a normális, a követendő példa, amit maga előtt lát, akkor ő maga is így fog felnőni és ezt adja tovább a többi generációnak. Nyilván egy egyéveske gyerekkel még egyáltalán nincs nagy tapasztalatom ezen a téren, hiszen a kamaszkor (főleg egy fiúval) nagyon nehéz lesz, tele harcokkal és akkor kell majd nagyon okosan, éretten kezelni a helyzeteket. Mégis úgy gondolom, ha az ember igyekszik őszinte szívből, szeretettel és gondoskodással (és ha kell kemény kézzel irányítva) kezelni a gyereket, idővel ezek az értékek áttevődnek a fiatal buksiba és elérjük, amit szerettünk volna egy egész életen át – egy újabb boldog, kiegyensúlyozott és őszinte embert a világra, aki majd ugyanezeket az értékeket örökíti tovább. :)

Látogasd meg saját honlapomat: www.gyerekkelavilag.hu :)