Számunkra mindig az a legfontosabb, hogy kisfiunk a lehető legjobban érezze magát és már a születése előtt arról beszélgettünk a férjemmel, hogy minél több élményt szeretnénk szerezni számára. Legyen az egy rövid kirándulás, egy wellness hétvége, külföld vagy belföld… a lényeg, hogy minél több helyre elvigyük és minél többet lásson a világból, hogy később is visszaemlékezhessen ezekre a boldog, családi emlékekre. Ezt már 9 hónapos korában elkezdtük egy horvátországi nyaralással, amit már akkor is nagyon imádott és azóta is látszik rajta, hogy ez a kisfiú mindenhol boldog, ahol vele vagyunk. :) Valószínűleg ezekre az élményekre (2-3 éves koráig) nem fog élénken emlékezni, de remélem az érzésre igen, hogy velünk kellemes élményeket szerzett, „mióta csak az eszét tudja”. :)

Reggel a kisfiam mintha érezte volna, hogy kicsit tovább kellene aludni (mint 6 óra), csak 7.40-kor ébredt, de addigra én persze már ébren voltam – ahogy mindig, ma is néhány másodperccel előtte ébredtem arra, hogy „Na még alszik?”. :) A tegnap délutáni hóesés maradandó nyomokat hagyott  a környéken és amikor 8 óra előtt kihúztam a függönyt, gyönyörű kép fogadott – az éppen felkelő nap kezdett kikandikálni a felhők mögül és az egész égbolt halvány vöröses fényben tündökölt, csillámokkal beborítva a havas tájat. A szobánkból egész messzire el lehet látni és a mellettünk lévő kis park és a szomszédban lévő wellness fürdő külső medencéi is szép látványt nyújtanak – főleg így hóval borítva, reggeli napfürdőben. Ezt a csodás időt kihasználva úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az Őrségi Nemzeti Parkba és megmutatjuk a kisfiunknak, milyen szép tájak vannak a vidéken.

A szentgotthárdi Gotthard Therme Hotel „Három ország – Egy utazás” címmel hirdeti a szállodát az oldalán – nem hiába, néhány kilométeren belül található Szlovénia és Ausztria is, csodás kirándulóhelyekkel. A szomszédos fürdő is szuper programot nyújt, de mivel ott már jártunk, úgy döntöttünk inkább feltérképezzük a terepet. A szállodából gyönyörű kilátás nyílik mindkét irányba, a szobánkból a fürdőre és a parkra, valamint Szentgotthárd családi házas részére és kisebb erdőkre, dombságokra látunk, a másik oldalról a közeli templom és Szentgotthárd másik része látszik, valamint néhány kilométerre már Ausztria húzódik, így a távolban már a szomszéd országot láthatjuk, erdőket, dombságokat. Az országnak ezen a részén rengeteg fenyőfát lehet látni, sok az erdő is (a Nemzeti Parknak köszönhetően), úgyhogy Beninek biztosan nagyon fog tetszeni, imádja a fákat és a természetet.

Miután összeszedtünk pár hasznos holmit az útra (váltás meleg ruha, overál, tartalék enni- és innivaló), elindultunk Őriszentpéter felé. Az út nagyjából takarítva volt a havazás után, de mi nem siettünk, inkább nézelődtünk menet közben. Beni egy kis idő után elaludt, ezért kicsit még kocsikáztunk a falvak között - Szentgotthárdról indulva Magyarlak, Csörötnek és Kondorfa útvonalon jutottunk Őriszentpéterre. Útközben egyfolytában figyeltem az erdőket, hátha a fák között vagy a tisztások mellett felbukkan egy őz, de sajnos nem láttunk állatokat. Pedig az út mindkét oldalán erdős részek, tisztások váltották egymást, rengeteg vadász les volt, ahová szívesen felmentem volna, de nem akartam felébreszteni Benit.

11 után – mikor felébredt – megálltunk egy ebédre a Bognár Étteremben, ami nagyon jó választás volt. Rendeltünk hidegtálat, hogy Beni is tudjon kis falatkákat enni, amíg mi megebédelünk, ettünk levest és főételt is, bár a végére már pukkadásig lettünk, így nem is sikerült mindent megenni. Mivel Beni már szinte csak egyedül hajlandó enni, elfogadott pár kanál májgombóclevest, de inkább egyedül falatozta a helyi ínyencségeket - kenyeret, sonkát, füstölt oldalast, sajtot, paradicsomot... Az étel nagyon finom volt, házias ízekkel, igaz a Brassói aprópecsenye és a Vasi paprikás kicsit nehéz volt a már egyébként is tele gyomrunknak, de nagyon ízletesen főznek és a kiszolgálás is kellemes, udvarias és segítőkész. A bőséges ebéd Beninek is elég bőséges volt, egy szava nem volt, mikor befejeztük az evést és indultunk tovább – tele pocakkal, neki az új látnivalóknak.

A férjemmel kisfiunk születése előtt elmentünk néha kirándulni, hogy geoládát keressünk, neki ez mindig nagy kedvence volt, imádja a szabadtéri programokat. A geoláda keresés egy külön hobbi, az ország különböző pontjain el vannak helyezve kis dobozkák, amibe a sikeres megtalálók kis üzeneteket és apró emléktárgyakat tesznek, majd gondosan visszarejtik oda, ahol találták. Jó kis móka, olyan ez, mint egy kis kincsvadászat. :) Őriszentpéteren is volt egy elrejtve az Árpád-kori templomnál, így elindultunk megkeresni – meg is találtuk. Addigra a reggeli mínusz 6 fokról plusz 8 fok lett és szinte az összes hó el is olvadt, így az a tervünk, hogy valami tiszta havas erdőrészen megmutatjuk Beninek a hótapicskolást, sajnos elszállt. De cserébe gyönyörű napsütéses idő volt, így tovább folytattuk az utat egy kis séta után.

Szlovénia felé vettük az irányt, Szalafő és Kétvölgy irányába. Útközben újabb erdei utakon haladtunk, mindkét oldalon erdővel borított tájakon, igazán lenyűgöző látvány volt. A rohanó élet, majd az otthon töltött babás hónapok után számomra nagyon kellemes volt ezt a gyönyörű tájat látni, igazi kikapcsolódást nyújtott. A határt átlépve az első szlovén faluban, Kerkafőn (szlovénül Petrovci) megálltunk egy kis kávézónak hitt egységnél, de az csak egy kocsma volt, ahol megtudtuk, hogy 7 kilométerre onnan van egy kis cukrászda Marokréten (szlovénul Salovci). Ahogy odaértünk kiderült, hogy igazából egy kisebb étterem volt és csak egyféle süti volt – így ott csak egy kávét és üdítőt ittunk és mentünk tovább. Szlovénia is kellemes látványt nyújtott, a környékhez hasonló kedves házakkal és szép kilátással, rengeteg természeti szépséggel.

Ausztria felé indultunk tovább, hogy majd ott Jennersdorfban megeszünk egy sütit. Beni az autóban hamarosan elaludt, így ő lemaradt a csodás kis helyekről, ahol jártunk. Dombos-völgyes utakon haladtunk végig, szerpentineken fel és le, csupa olyan tájakon, amerre szívesen élnék.  A kis falvak igen alacsony lélekszámúnak tűnnek, kevés az utca, inkább nagyobb telkeken egy-egy családi ház, dombok oldalán és tetején, völgyekben önálló gazdaságok, a nyugalom szigetei. Sok helyen erdők szélén óriási családi házak állnak, hatalmas földekkel, amiket annyira jó látni. Kevés szomszéd, akik egyébként is távol, csend van és jó levegő, lehetőség a szabadban bóklászni… végig az járt a fejemben, mennyire szívesen költöznék ilyen helyre. :)

Mivel Jennersdorfban már jártunk egy alkalommal – és Beni is aludt még a kocsiban, inkább átmentünk Güssingbe, amit viszont még nem láttunk. Szintén kisebb település, viszont van egy gyönyörű vár fenn egy kisebb hegyen (vagy talán dombon), amit mindenképp meg kell néznünk egyszer. Kezdett sötétedni és néhol még volt hó is, plusz a kicsinek is ennie kellett volna lassan, így sajnos inkább búcsúztunk a helytől és elindultunk valami cukrászdát keresni, de sajnos hirtelen nem találtunk olyat, ahová hármasban beülhettünk volna. Láttunk néhány kisebb bárt vagy kávézót, ahol dohányoztak az összes helyiségben, de kimondottan cukrászdát nem találtunk, ezért inkább visszaindultunk Szentgotthárdra. Elhagyva a várost a szerpentineken megláttuk a tavat is, ami nem messze a várostól helyezkedik el, oda is érdemes lenne tavasszal visszajönni, csodás napot lehetne eltölteni egy szép, tavaszi napon.

Nagyjából 6-7 órás kirándulást tettünk meg, ezalatt megnéztünk néhány falut három országban, kerestünk egy geoládát, ebédeltünk egy finomat és sétáltunk is egy kicsit. Csodálatos környék, a kis erdei utak, a sok helyen érintetlen erdőségek és a csendes vidéki életmód igazán kellemes élményt nyújtottak és arra ösztönöznek, hogy minél több ilyen kikapcsolódásban legyen részünk a családdal. Nagyon ajánlom a kikapcsolódásnak ezt a formáját mindazoknak, akik nagyvárosban élnek és szeretnének egy kis természetet látni, jó levegőn, szép környezetben, kényelemben. A Gotthard Therme Hotel kimondottan családbarát szálloda, rengeteg gyermekes családdal találkoztunk, van gyermekágy, etetőszék, játszószoba és a fürdőbelépő része a szállodai szolgáltatásnak, a legalsó szinten egy zárt folyosón lehet átmenni és szintén remek program kisgyermekkel is. Szuper nap volt, ami után a kisfiunk is kellemesen elfáradt és nyugodtan aludt másnap reggelig. Ilyen napokból kívánok minden családnak még sokat, élményekkel és jó hangulattal tele, szeretetben és örömben gazdagon. :)

Látogasd meg honlapomat: www.gyerekkelavilag.hu