A válasz megnyugtató, örömteli és reménykeltő: IGEN! Van remény arra, hogy egyszer végre mi is újra aludhatunk éjjel, egy boldog és alvó kisbabával a szomszéd szobában (vagy a sajátunkban), amire nem kell éveket várnunk. Hogy ez mitől függ? Fogalmam sincs. Kell hozzá szerencse is, mert lássuk be annyira külön egyéniségek vagyunk mindannyian, beleértve a kis komisz kölyköket is, akik sok esetben ugrálnak az idegeinken az éjszakai szórakoztatásukkal, hogy nem lehet egyszerűen megfejteni ezt a témát. És hiába másnap a nagyobb-hosszabb nappali alvás, anya akkor már nem tudja pótolni az éjszaka kimaradt pihenést, mert akkor épp mosni, vasalni, főzni, pakolászni kell, mindegy mi, de valami biztosan gátolni fog abban, hogy a gyerkőccel egyidőben aludjunk.

Ahogy kezdődött…

A kórházból hazaérve tisztában voltam vele, hogy nem lesz éjjel alvás, hiszen egy újszülött gyomra annyira kicsi és olyan gyorsan bontja le az anyatejet, hogy biztosan felkel éjjel enni, ez biológia. Valószínű van ellenpélda is, de elenyésző lehet, az első pár hétben biztosan. Később persze van olyan, akinél beáll az éjszakai alvás, az unokaöcsém például nagyjából két hónapos korban kezdett egész éjjeli alvásba, második gyerekként a családban. Az első lurkó ott is keményebb dió volt, óránkénti ébredés, csak cicin alvás… Odafent ezzel jutalmazták a nővéremet az első megpróbáltatásokért cserébe. :)

Az én kisbabám az első éjjelen reggelig aludt a születés után, velem ellentétben, aki a fájdalomtól alig bírtam mozdulni és egyfolytában az járt a fejemben, hogy vajon a kintről érkező sírás az én kicsimé –e, hiszen mivel nem is nagyon sírt születéskor, a hangját sem ismertem volna meg… de az én babám aludt szépen a megőrzőben. A bent töltött néhány nap alatt nappal is elég sokat aludt és éjjel is csak enni ébredt, majd szépen aludt sírás nélkül a kis bevásárlókocsiban mellettem a szobában. Ezt jó jelnek vettem, hogy csendes, nem sírós baba, viszonylag jól alszik, csak remélni tudtam, hogy ez otthon is hasonlóképpen fog történni.

Nem is csalódtam. Meglepő módon már az első hetekben képes volt kezdetben 5-6, majd 7-8 órát is durmolni egyhuzamban éjjel, a baj csak az volt, hogy túl korán fürdettünk (5-6 óra felé) és ezért előre tolódott az „éjszakai alvás” – nagyjából 19-03 óra közé. Persze volt kivétel, amikor este 10 vagy éjfél körül felébredt, vagyis teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mikor kelt, de a tudat, hogy hosszan is tudott aludni megnyugtató volt. Ha újra kezdeném, akkor biztosan nem fektetném le 9 óra előtt, mert így ha alszik rendesen, jó eséllyel hajnalban ébred először és onnantól nekem is könnyebb lett volna. Valamint talán egy idő után számára is rutinszerűbb lett volna, hogy éjjel alvás és legfeljebb hajnalban kell először cici után sóvárogni. De persze mikor okosabb az ember, ha nem utólag? :)

Utólag úgy gondolom, az éjjeli rutin hiánya vezetett oda, hogy az éjszakák nem alakultak át időben a megszokott ritmusra, amikor kelt a kicsi, azonnal ugrottam és adtam neki cicit, ez egy egyszerű és hatékony módja volt annak, hogy viszonylag gyorsan újra aludni tudjon. És mint rutintalan elsőbabás anya azt hittem, ha éjjel ébredünk, enni kell. Persze nyilván számtalan oka lehetett az ébredéseknek – ezt majd később még boncolgatni fogom, de úgy gondolom segített volna, ha kicsit következetesebb vagyok és segítek egy éjjeli napirenddel a babának. Az elején még nem volt nehéz felkelnem éjjel, bár nyilván álmos voltam, mikor ébredt a baba, de szó nélkül kipattantam az ágyból és átmentem hozzá. Az első hónapokban még normális, hogy vannak ébredő babák, remélni sem mertem, hogy én aludhatok éjjel, ezért nem volt annyira megterhelő.

Ahogy azonban teltek a hónapok, az energiaszintem kezdett a nullához konvergálni és napról napra kimerültebb lettem. Azt mondják 6 hónap után kezd el beállni az éjszakai alvás, de hiába vártam, hozzánk nem jött el. A hetedik hónap körül annyira kezdtek kifogyni a tartalékaim mind energiában, mint türelemben és kitartásban, hogy egy komoly mélyponton estem át. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy taposómalomban, amiből nincs kiút, bár nappal jól el tudtunk játszani, de kezdődött a szeparáció szorongás, a nappali sírdogálás, fogzás és ez tetőzött az én szervezetemben is a folyamatos éjszakai kelésekkel. Már azt hittem vagy a zártosztályon végzem, vagy fellövöm magam a Holdra, mikor elhatároztam, kezembe veszem az irányítást, mert így nem lesz jó senkinek.

Mivel próbálkoztam?

Röviden? Bármivel, mindennel. A nyolcadik hónap körül eljutottunk oda, hogy éjjel kezdetben kétóránként, majd óránként és félóránként sírt, és hiába próbáltuk altatni felváltva a férjemmel, csak a cicin tudott megnyugodni. Pár nap után már csak az járt a fejemben, hogy a nővéremnél is így kezdődött a rémálom éjszakánként az első gyereknél, félóránkénti ébredések, cicin altatás, de amint az ágy közelébe kerül a kicsi, azonnal ébred és kezdődik újra a megpróbáltatások sorozata. Ebbe pedig belegondolni is szörnyű volt, ezért úgy döntöttem, ideje megvonni a cicit éjszakára. Sok barátnőmtől hallottam, hogy akkor lettek könnyebbek az éjszakák, amikor elérkezett a tápszerezés ideje. A szoptatást nem akartam abbahagyni, viszont az éjszakai csemegézésről le kellett állnunk. Nekem is borzasztóan fárasztó volt és ő sem pihente ki magát, ez pedig a nappalokon is meglátszott, két nyűgös ember egy légtérben… katasztrófa.

Így megbeszéltük a férjemmel, hogy a nyaralás előtti héten elkezdjük a leszoktatást. Ehhez az kellett, hogy én éjjel a gyerek közelébe sem mentem, így nem érezte az illatomat, sem az anyatejet, hátha ez segít abban, hogy ne legyen érdekes számára az ébredés és aludjon végre. Az első éjjel nagyjából 2 órán keresztül üvöltött, mire belefáradt az anya utáni kiabálásba és elaludt. Féltem másnap utálni fog vagy csalódott lesz, de reggel vidáman és boldogan csimpaszkodott belém. A következő éjszakák már jobban sikerültek, 10-20 perc alatt elaludt apuci karjában és már nem kellett a cici. Mivel a lurkó imádja az apját, így ez a módszer is csak félig jött be. Ugyan a cici hiánya nem viselte már meg, apával azonban szívesen találkozott éjjel, így 2-3 óra körül továbbra is ébredt és örült, hogy látja apát egy kis éjszakai összebújásra. Abban maradtunk, hogy ha hajnal 5 óra körül/után ébred, akkor már kaphat cicit, azzal alszik reggelig, kezdetnek nem lenne rossz. Erre azonban várnunk kellett, a kis csibész újra kezdett 2-3 alkalommal kelni, ami a férjemnek sem volt egyszerű, munka mellett éjszakázni.

Mivel már 8 hónapos körül volt és nagyjából a harmadik hónap óta vártuk, mikor jön ki az első fogacska (mert jöttek a tünetek, kéz a szájban, nyáladzás, rágás…), az is benne volt a pakliban, hogy a foga fog jönni hamarosan. Az ínye jó ideje duzzadt volt, emiatt folyamatosan Chamomilla golyót kapott és ha jött némi éles, sikító sírás éjjel, akkor a nurofen használt, emellett dologel reggel és este, hátha ez segít javítani a közérzetén. Az egyik barátnőm tanácsára kipróbáltam a Coffea Tosta nevű homeobogyót is, ami arra való, ha a gyerkőc nem tud aludni, mert izgága, nem álmos, új élmények, mozgásfejlődés, túlpörgés gátolják az elalvásban. Az uzsira kapott tejpéptől észrevettük, hogy gyakrabban bukik, mint azelőtt, hogy adni kezdtem, így azt is meg kellett szüntetnünk, hátha bántotta a pocakját éjszakára. Szóval rengeteg dologgal próbálkoztam.

Eljött a nyaralás, amikor már másfél hete apázott a kicsi éjjel, de úgy gondoltuk hátha ott majd jól alszik. A védőnő szerint ez is hozott már változást más családoknál, reméltük majd ezután alszik. Az egyhetes nyaralás alatt továbbra is ébredt éjjel és mivel nem akartuk tönkretenni a nyaralást éjszakai virrasztásokkal, olykor megadtam magam és már hajnal 4-kor is adtam neki cicit. Mikor hazaértünk, a sors közbeszólt és másnap lebetegedtem. Apa és baba a nappalt a nagyiéknál töltötte, így eljött az idő, hogy a nappali cicit is abbahagyjuk (ha már ott működött nélkülem is), maradt a reggeli és esti cici, azon kívül máskor nem adtam neki. A jó hír az volt, hogy nem volt hiszti abból, hogy a nappali altatás cici nélkül is működött, de éjjel így sem volt nyugtunk. Ekkor gurult a bizonyos gyógyszer, jött az utolsó csepp, kerekedett a hab a tortán…

Mi használt végül?

Őszintén szólva nem tudom. Egy bizonyos augusztus 13.-ai napot tartok számon, mint fordulópont az éjszakai altatásban – ekkor volt 9 hónapos és 8 napos. Az esti cicizés után lefektettem aludni 9 óra körül, azonban fél 11 felé kitörő éberséggel ébredt és hiába altattuk felváltva a férjemmel, egyszerűen nem aludt vissza. Volt ringatás, hagytuk sírni, újra ringatás, de semmi. A kiskölyök óriási pandaszemeket meresztett ránk és nem értette, hogy neki miért kellene aludnia. Végső elkeseredésünkben bevittük az utazóágyat a szobánkba, hátha ott elalszik, de nem. Végül a legutolsó próbálkozásunk az volt, amit mindig is megtagadtunk, az egyetlen dolog, amire azt mondtuk, ezt biztosan nem…és betettük magunk közé az ágyba. Irtó cuki volt, először elkezdett tapogatózni és mikor felfedezte, hogy ott vagyok mellette én is, hasról azonnal ülésbe vágódott és bulizni kezdett. Néhány alkalommal, mikor fájt a hasa vagy bármi más miatt sírósabb volt, próbáltuk már magunk közé venni, de ahogy most is, neki abból nincs alvás. Most sem lett. Így visszavittem és 15 perc ringatás, séta után letettem az éber gyereket az ágyába és otthagytam, hogy majd elalszik valahogy és kész. De nem.

Ekkor irtózatosan berágtam, bementem hozzá és bár nem kiabáltam, nyomatékosan elmagyaráztam, hogy „Éjszaka van, anya és apa fáradt, aludni szeretnénk. Éjszaka van és aludni kell! Most jöttem be utoljára, ha most nem hagyod, hogy elaltassalak, egyedül kell elaludnod!” Ekkor jöhetett el az a pont nála, hogy végre megértette, többet nem szórakozhat velünk. Nézett rám bűnbánó bociszemekkel és valami olyasmit olvastam ki a tekintetéből, hogy „Oké anya, még most az egyszer altass el és alszom reggelig!”. Kivettem az ágyból, magamhoz öleltem és elaltattam néhány perc alatt. Majd mikor betettem az ágyába, lekaptam magamról a hálóingemet és betettem az ágy felső részébe a feje fölé. Másnap reggel 6.20-ig aludt. Azóta legkorábban is 5-fél 6 felé ébred először, akkor kap egy cicit és alszik reggel 7-8-ig, de az sem ritka, hogy este 9-től alszik 7-7.45-ig.

Jelenleg ott tartunk, hogy ha este 9 körül nem alszik el a cicin, akkor is beteszem az ágyába, lekapcsolom az éjszakai fényt a szobájában és kijövök. Néha még utánam néz, mikor kisurranok, de nem megyek vissza. Ilyenkor még 5-10 percig hallani, hogy beszélget, mászkál az ágyban, de aztán egyszercsak valahol elkapja az álommanó és elalszik. Van úgy, hogy elalvás előtti bekukkantáskor a takaró tetején találjuk, máskor az ágyrács mellé kuporodva és a lábacskája kilóg vagy felteszi a fejtámlára, de valahogy elalszik. Szájában a hálóingemmel, amit szorosan magához ölel vagy egyszerűen ráfekszik és ahhoz bújik hozzá. Elalvás előtt betakargatjuk és reggel találkozunk. Hogy mi segített? Ki tudja… Mi lehetett az oka annak, hogy végre alszik? Lássuk:

• Kapott Chamomilla golyót a fogacskájára, ami két nappal azelőtt jött ki, hogy elkezdett éjjel aludni
• Harmadik napja kapott Coffea Tosta golyót lefekvés előtt a felpörgött kis szervezetébe
• Megvontam az esti tejpépet, amitől általában bukott evés után
• Nem volt több itt-ott cicizés, csak reggel és este
• Elmagyaráztam neki, hogy éjszaka aludni kell és talán meg is értette
• Betettem hozzá a hálóingemet, hogy legyen egy kis anyaillat, amihez bújhat, ha éjjel felébred
• Már nem használunk éjjeli fényt, teljesen sötétben alszik

Nem tudom, hogy melyik módszer vált be, talán mindegyik kicsit közrejátszott. Az első fogacska akkor kijött, azóta további 5 foga lett 1 hónap alatt, de csak 1-2 alkalommal sírt éjjel, ha nagy fájdalma volt. A Chamomilla golyót akkor kapja, mikor az ínye duzzadt és látszik, hogy jön egy újabb, a Coffea Tostát pedig még pár napig kapta, aztán azt is abbahagytuk. Most 11 hónapos lesz, túlvagyunk a mászás és ácsorgás újdonságán, csillapodott a szepara is annyira, hogy már nem kellek minden pillanatban és kezdi érteni, hogy az éjszaka más, mint a nappal. Már nem ugrunk hozzá éjjel azonnal, ha nyöszörögni vagy sírni kezd (ez szerencsére elég ritkán történik), általában 1 perc alatt alszik tovább nélkülünk is.  6 körül kap uzsit gyümi formájában, aztán este cicizés 9 körül, utána villany le, hálóingem az ágyában és alvás.

Őszintén remélem, hogy nem most kiabáltam el, hanem ez már marad így. Nyilván lesz még olyan, hogy fáj a hasa valamitől és sír éjjel, vagy jön a foga, kitakarózott, rosszat álmodott… de ezek már erősebb támpontok és a tünetek kezelhetők. A lényeg, hogy mostanában 9-10 órát alszik éjjel, amitől mi is kipihentebbek vagyunk, így nappal is türelmesebbek vagyunk egymással és a férjem sem olyan karikás szemekkel jár dolgozni. Talán előbb is elérhettem volna, hogy éjjel aludjunk többet és hosszabban, de annak is örülök, hogy „csak” 9 hónap kellett hozzá és nem 3 év. Jobb későn, mint soha. :)

Látogasd meg saját honlapomat: www.gyerekkelavilag.hu :)