A várandósság alatt kialakult anya-baba kapcsolatot semmihez sem hasonlíthatjuk és legbelül érezzük, örökké tartó kis kapocs köt össze bennünket gyermekünkkel. A természetesen született babáknál a legtöbb kórházban a világra jövetel után azonnal anya kapja a babát, ő a szerencsés első, aki először magához ölelheti a kis jövevényt és akinél a baba először érezheti a bőr illatát a nagy, fényes, zajos világban. Császáros babáknál ez általában másképp van, ugyanis olyankor az apa kapja kézbe a babát, akit szorosan magához ölelhet, hogy a baba akkor se maradjon első perces ölelés nélkül. Van olyan, aki azt vallja, ez is befolyással van arra, hogy a baba kihez kötődik jobban, de mint minden más, ez is egyénileg alakul.

Kihez fog kötődni a kicsi?

Mivel nálunk természetes úton jött a világra a baba, én érezhettem először a kicsi első lélegzetvételeit, engem láthatott először és én ölelhettem meg a mázas kis testet – felemelő érzés volt, életem legboldogabb pillanata, amit sosem felejtek el. Néhány perc után elvágta a férjem a köldökzsinórt, a babát elvitték fürdeni és végre apa kezébe helyezték, míg engem az orvos összerakott a nagy munka után. A férjem arca leírhatatlan volt, ahogy mellettem ülve fogta a kis csöppséget. Olyan boldogság volt rajta, amit még soha sem láttam. Csendben nézték egymást és a baba egy hang nélkül feküdt apukája karjaiban. Ez a látvány kárpótolt a varrás alatt érzett fájdalomért, de sajnos a kicsit nemsokára elvitték, hogy megvizsgálják és megfigyelés alatt tartsák.

A kórházban töltött napok alatt a baba szinte alig volt ébren, de néha sikerült apával is találkoznia. Mivel a látogatás elég korlátozott ideig tartott és sajnos a babát nem lehetett kivinni, látogató pedig nem jöhetett a szobába, csak az üvegen keresztül láthatta a kisfiát, vagy néhány lopott pillanatra az ajtóban állva a kezébe nyomtam a kis testet, biztonsági ellenőrzés ide vagy oda. Azt hiszem ezek voltak a legkellemesebb percek a férjem életében abban a közel 4 napban, míg ő egyedül volt otthon. Minden percet kihasznált arra, hogy láthassa a kicsit és a teljes látogatási időben végig bent volt a kórházban, kivárta az etetést, az orvosi vizsgálatokat, mindent. Azt hiszem ez is segített megalapozni a kettejük kapcsolatát, mert a baba biztosan érezte a felé áradó szeretetet abban a pár pillanatban is, míg apa kezében pihegett.

• Anya

Anyatejes babáknál elég egyértelmű, hogy a szoptatás is erősíti anya és baba kapcsolatát, ez a fajta kötődés nem igazán tud kialakulni másnál, mert ez az érzés a kicsi (és persze anyukája) számára a legnagyobb boldogságot, biztonságot és meghittséget nyújtja. Nálunk valószínűleg az elején azért is fordult elő, hogy néha másfél-2 óránként is követelte a cicit, mert ez lazította el és ott aludt a legédesebbeket. (Elnézést kérek a tápszeres anyukáktól, az ő nevükben nem tudok nyilatkozni, mert nincs benne tapasztalatom, de úgy gondolom annak is megvan a szépsége, ott is megvan az összebújás, a szemkontaktus és testközelség anyával.)

Az anyai szeretetet és gondoskodást semmi nem múlja felül a kicsi számára, hiszen a nap túlnyomó részét velem tölti és a végső megoldás is általában én vagyok a számára. Anya hangja 9 hónapig már a fejlődés során is mindennapi részese volt az életének, majd születéskor anya bőre, illata, az anyatej csak tovább fokozta számára a kötődés erősségét. A mi esetünkben bármilyen gond is legyen, az én közelségem, ölelésem, szeretgetésem nyugtatja meg őt, legyen szó betegségről, fáradtságról, szorongásról, unatkozásról vagy mozgásfejlődés okozta frusztrációról.

• Apa

Az első két hetet a férjem velünk töltötte itthon és rengeteg segítséget kaptam tőle. Részéről ez nem áldozat vagy kötelesség volt, hanem annyira szeretett velünk (és főleg a babával) lenni, hogy ha tehette volna, nem is ment volna vissza dolgozni. Mindenből a mai napig kiveszi a részét, amennyire csak lehet, mert örömet okoz neki még az is, ha legalább a peluscsere idejére együtt lehet vele. Az esti fürdetés kizárólag az ő kettejük közös programja (kivéve akkor, ha dolgoznia kell este), olyankor én nem is megyek be a fürdőbe, csak a háttérmunkálatokat végzem, mert abban a fél órában csak ketten lehetnek – férfi a férfival. Szabadnapjain általában ő altatja el és egész nap ő pelusozza, vagy ha anya már nagyon pszicho vagy fáradt, akkor elmennek sétálni és hagyják anyát kicsit visszatérni az élők közé. Mindez mindkettőjüknek örömet okoz és ez hatalmas kincs – nekem is.

Miért kötődik a baba?

Több helyen írja a szakirodalom, hogy a kötődés több ember felé is kialakulhat a gyermekben. Leggyakoribb az anyai és apai kötődés – természetesen ahol ezek a feltételek/lehetőségek adottak. Lehet egy nagyszülő, nagynéni/nagybácsi is biztos pont a baba számára, a lényeg az, hogy az illetőnél a kicsi biztonságban és szeretetben érezze magát. Ehhez persze viszonylag sok időt kell eltölteni együtt, mert ez nyújt állandóságot a babának. Viszont nem feltétlenül a rokoni kapcsolat lesz alapja annak, hogy a baba kinél szeret lenni. Számára ezek a fogalmak ismeretlenek, ezért az örökbefogadott babák/gyerekek is képesek arra, hogy olyan emberhez kötődjenek, akik nem vérszerinti rokonok. Szeretet és biztonságérzet – ezekkel biztos a siker.

A kisfiam szerencsére kicsi kora óta nagyon vidám és nyitott az új arcokra, helyekre, szituációkra, így nem volt nehéz kiskora óta megszoktatni vele azt, hogy ha rokonokhoz vagy barátokhoz megyünk látogatóba, akkor nem kell folyton apa vagy anya karjában csüngeni. Szívesen adtam át másoknak a lehetőséget, hogy játszanak vele és magukhoz vegyék, mert így szokta meg azt, hogy van élet az otthonon kívül. (Azért a szepara időszakában most kicsit zárkózottabb és több idő kell a feloldódáshoz, de nem reménytelen. A vidám arcok ma is felvidítják és mosolyra fakasztják.)

Bár a nagyszülők nem laknak a városban, azért igyekszünk látogatóba menni, amikor csak lehet. Ilyenkor átadjuk a peluscsere, etetés és altatás lehetőségét nekik, ezért őket is nagyon szereti és elfogadja a baba, otthonosan érzi magát velük. Mindegyik nagymama és nagypapa felé örömmel nyúl, mikor megérkezünk és szívesen tölti náluk az időt, mert érzi, hogy szeretik őt és náluk is biztonságban érezheti magát. Milyen jól fog ez jönni, ha végre szakíthatunk arra időt a férjemmel, hogy egy hétvégére elmenjünk wellnesselni vagy akár kirándulni és kicsit lepasszolhatjuk a kölyköt. Nem kell majd azon aggódni, hogy mi van vele, mert tudni fogjuk, hogy jó kezekben van és még a nagyszülők is boldogok. Valószínű az első alkalommal lesz egy kis sírás, de utána azt is elfelejti. A lényeg, hogy merjük elengedni a kezét és megadni a lehetőséget arra, hogy máshol is jól érezze magát nem csak velünk, hanem nélkülünk is.

Hogyan nyilvánul meg a kötődés?

Nálunk az esti fürdés apával segített abban, hogy a kisfiunk megszokja az állandó programot és az elején kimondottan „követelte” is magának apát esténként. Ha nem ért haza időben a munkából és én fürdettem, az első 3 alkalommal nem volt hajlandó elaludni és hiába az esti cicin alvás a hétköznapokban, folyton felébredt és altatás közben is az ajtót figyelte és azt hajtogatta, „aggga” (ez volt akkor apa). Nagyon aranyos volt és apának nagyon jól is esett, hogy a baba ennyire szereti őt és várja haza, ugyanakkor nehéz is volt, ha pl. csak hajnalban jött haza, mert addig anya kicsit leamortizálódott az óránkénti kelések és szopiztatások között. Viszont mikor hazaért és beköszönt a kicsinek, onnantól végre alvás volt, boldogan és elégedetten, hogy „Na végre apa is megvan!”. Azóta szerencsére megtanulta, hogy ha apa nincs is itthon fürdéskor, másnap találkoznak és minden visszaáll a szokásos kerékvágásba.

Azon túl, hogy apa és fia nagyon jól elvannak itthon, szerencsére akkor is teljes az összhang, ha én nem vagyok velük. Volt olyan nap, hogy lebetegedtem és nem tudtam napközben velük lenni, ők vidéken pihentek a nagyszülőknél és teljes boldogság volt, nem hiányzott anya és nem volt hiszti. Ehhez persze az is kellett, hogy a nagyszülők imádják, első unoka és egyébként is szerelem van a végtelenségig, szóval velük is nagyon jól elvolt napközben. Legutóbb éjszakára is elmentek itthonról, amire korábban még nem volt példa. Én nyilván rettegtem, hogy a „konzervtej” a fagyasztóból majd biztosan kiborítja azon túl, hogy én sem vagyok vele 24 órán át, de felesleges volt a félelmem. Az éjszakát egy szó nélkül végigaludta reggel 7-ig és csak este volt egy 1 órás kétségbeesett sírás fürdés előtt, de végül a pancsi azt is megoldotta.

Hogy kihez és miként kötődik a kicsi, az kizárólag rajtunk múlik. Én az elejétől fogva hagytam, hogy más is babusgassa, másnál is pihenjen kicsit, hogy az apja levesz feladatokat a vállamról, így a fiamnak kiskorától fogva természetes volt, hogy nem csak anya van a világon. Ez nem csak a babának jó, hanem anyának is. Jöhet egy betegség, vagy egy jól megérdemelt kikapcsolódás anyának, ami miatt a kicsi arra kényszerül, hogy egy ideig másnál töltsön egy vagy több napot, ilyenkor nem hátrány, ha van más megoldás. Ehhez persze köszönet apának is, amiért gondosan ápolja a kapcsolatukat és soha nem fáradt, ha a kisfiáról van szó. Szeparációs szorongás ide vagy oda, az én kisfiam nélkülem is nagyon boldog napokat tölt el szeretetteljes környezetben, utána pedig boldogan vigyorogva mászik fel rám és szorongat magához, hogy végre újra egymáséi lehetünk. :)

Nálatok ki az a két ember, akihez a babátok legjobban kötődik?

Látogasd meg saját honlapomat: www.gyerekkelavilag.hu