Minden kismama vágya, hogy babája egészségesen érkezzen meg és egész életét örömben, boldogságban, épségben élje le hosszú-hosszú ideig. Azt hiszem én szerencsésnek mondhatom magam, hogy a várandósság alatt és a születés után is minden rendben volt és semmiféle maradandó, egész életére kiható betegséget, rendellenességet nem találtak. Olvastam és hallottam is néhány anyukától, akiknek különböző vizsgálatokra kellett hordani babájukat, anyagcserezavar, felszívódási zavar, tejallergia, újszülöttkori sárgaság… szerencsére ezeket mi mind-mind megúsztuk. De azért sajnos nem volt minden zökkenőmentes, ugyanis pár hét után kiderült, hogy kisfiam is refluxos – ahogyan jó néhány kisbaba. Ez lehet öröklött (nálunk ez lehet a háttérben), de bármitől kialakulhat és bármikor el is múlhat.

Kezdeti tünetek

Az egyik barátnőmnél sajnos ugyanez a probléma állt fenn, így nem volt nehéz észrevennem már az első néhány jelből, hogy hasonló problémával küzdünk.

• Az egész pici 3 hetes kisfiam többször felemelgette a fejecskéjét és mellkasát a pihenőszékben, mintha fel akarna ülni
• Bukások nem csak evés után, hanem akár 1 órával utána is – nem csak hason fekve, még a pihenőszékben „csücsülve” is
• Vörös színű bukás 2 alkalommal, ami vélhetőleg vagy vér volt a nyelőcsőből (ahogy a gyomorsav megmarta a torkát), vagy a gyomorsav által megmart barnás gyomortartalom – ez nem derült ki
• Sötét, majdnem fekete pöttyök a székletben – ez vélhetőleg a megemésztetlen vér volt, de szintén nem derült ki teljes bizonyossággal, mert csak 2 napig fordult elő
• Köhögés, amit a doki néni is megnézett, de semmi légúti betegség

Vizsgálatok, orvosi javaslatok nem túl sikeres köntösben

A kötelező vizsgálatokon kívül elvégeztettük a has-koponya-csípő ultrahangot is, ami nem TB-támogatott vizsgálat és nem is feltétlenül indokolt egészséges babáknál, de mi inkább amellett döntöttünk, hogy még egész pici korban zárjuk ki a lehető legtöbb betegséget. Az ultrahang vizsgálatok egyszerre történtek és semmit nem is találtak, valamint volt még egy kötelező hasi ultrahang is, amit a TB támogat, ott sem volt semmi rendellenesség. Azonban én a tüneteket továbbra is észleltem és emiatt elvittem a kicsit a gyerekorvoshoz. Továbbra is voltak bukások étkezések között is és a pocakja is gyakran fájt, amin a pocaksimi és a büfiztetés sem segített (ez nálunk ugyanis elég ritkán sikerült).

Ajánlották, hogy reflux ellen adjak a babának Nutriton nevű étrend kiegészítőt is, ami szentjánoskenyér kivonatot tartalmaz, ezt 20 ml anyatejjel (vagy a dobozon leírt mennyiségű tápszerrel) összekeverve kell adni minden evés előtt – éjszaka a pihenés zavartalansága érdekében szükségtelen -, ez összesűríti a tejcsit a pocakjában és nem fog bukni. Azt azért hozzáteszem, hogy nálunk nem volt súlyvesztés vagy stagnálás, ez a súlyosabb eset, amit újszülött korban komolyan kell venni, ugyanis az első 3 hónapban átlagosan legalább 400 g súlygyarapodásra van szükség, ezzel raktározza el a kicsi a készleteket arra az időre, mikor a mozgásfejlődés miatt több kalóriát éget el. Ennek ellenére javasolt volt a Nutriton alkalmazása.

Sajnos ez a szer nem volt túl szerencsés megoldás nekünk, ugyanis bár a bukások némileg csökkentek, viszont sajnos „bedugította” a babát a sűrítőanyag, ami miatt minden nap szélcsövezni kellett, hogy tudjon kakilni. Pedig ezzel sosem volt baj korábban, mivel kizárólag anyatejet kapott, rendszeres volt nála a folyamat és szerencsére emiatt nem kellett aggódnom. Miután a Nutritont abbahagytuk minden visszaállt pár napon belül a normális kerékvágásba ezen a téren.

Miután nem hagyott nyugodni a tudat, hogy valami nem stimmel, visszamentünk egy újabb hasi ultrahangra oda, ahol a komplex vizsgálatot végezték. Előtte felhívtam őket, hogy „garanciában” kellene a vizsgálatot elvégezni, persze nem volt akadálya, arra kértek, hogy a vizsgálat előtt kb. fél-1 órával egyen a kicsi, így fogják jobban látni a gyomor tartalmát az ultrahangon. (Ezt elsőre nem lehetett volna kérni, hogy ne kelljen háromszor ugyanazt a vizsgálatot elvégeztetni?!) A vizsgálat kimutatta, hogy sajnos a gyomortartalom mozog fel-le és reflux van a háttérben, ezért forduljunk gasztroenterológushoz.

Persze azonnal telefonáltam a gasztroenterológiára időpontért, ahol fogadtak is „szeretettel” – két és fél hónappal később. Így nem volt más megoldás, kértem magánrendelésre időpontot, ahol „csak” (?!) 3 hetet kellett várnunk, addig tartsunk ki… Mondtak telefonban egy gyógyszert, amit 1 éves kor felett lehet szedni, írassam fel a háziorvossal és fél adagot kapjon, de ezt persze a háziorvos megvétózta, mondván (teljesen jogosan!) ez túl erős gyógyszer lenne egy ilyen kicsi (4 hónapos!) babának. Nézessük meg élőben a kicsit az orvossal, ne telefonon állítson fel diagnózist és ha nagy a baj kapjon gyógyszert, de mivel a súlya szépen alakult (átlagosan 450-550 g/hónap), ezért ne folyamodjunk azonnal mindenféle bogyókhoz.

Megoldásra várva elmentünk a magánrendelésre, ahol a dokinéni megvizsgálta a babát (vagyis meghallgatta a mellkasát, megnyomkodta a pocakját és megnézte a kutacsát), feltett pár kérdést, hogy mik a tünetek és mit csináltunk eddig, majd közölte, hogy étkezzek tejmentesen és egy hónap múlva hívjam fel. Mondtam neki, hogy van egy időpontunk későbbre a rendelésre, azt mondta arra menjünk el mindenképp, kontrollnak jó lesz és fizetni sem kell újra érte. (De jó…) Hallottam egy Gastrotuss nevű készítményről, bár írtak jót és legalább annyi rosszat is róla, ezért erre is rákérdeztem. Azt javasolta, hogy adjam neki azt is az én diétám mellett, mire felmerült a kérdésem: Akkor honnan fogom tudni, hogy melyik megoldás vált be?! Válasz: ez igaz, akkor először nézzük meg a diétát, majd ha az nem, akkor Gastrotuss, majd ha az sem, akkor gyógyszer. Pfff…

Ha újra csinálnám, ezt a lépést kihagynám, ugyanis teljesen felesleges pénzkidobás volt. Tízezer forintot fizettünk egy semmit-nem-érő vizsgálatért, diagnózisért és felesleges időpocsékolásért. Nem a pénz miatt, mert az egészségért bármennyi pénzt kifizet az ember, főleg ha a gyerekről van szó, de mivel itt semmi nem történt érdemben, elég pipa voltam, amiért úgy jöttünk ki a magánrendelésről, hogy semmivel nem lettem okosabb, ugyanis a tejmentes diétát a doki is említette, de először a vizsgálatot javasolta, mielőtt feleslegesen elkezdtem kínozni magam. Hát ennyit a csodás egészségügyről…

A reflux kezelése házilag

Egész pici korban elég gyakori a reflux, ez a gyerekkori reflux nem feltétlenül marad meg felnőtt korra, a legtöbb baba kinövi fél-1 éves korra, amikor már többet vannak vízszintes helyett függőleges helyzetben, így jobban benn marad az étel és a szilárd táplálék is kevésbe köszönget vissza. Néhány módszer, ami segített nekünk:

• Szopizáskor az első néhány erősebb korty után le kellett vennem a babát a ciciről és függőleges helyzetben a hóna alatt tartva finoman „ráültetni” a térdemre (persze fontos tartani a babát, hogy a gerincét ne terhelje a súlya!), így kb. 10-15 másodpercig tartani, amitől a légbuborékok felkerülnek a gyomor tetejére. (Én hangosan számoltam, ez kicsit megnyugtatta, hogy hallja a hangom, bár az éhség nagy úr – ennek az én kicsim hangot is adott általában.) Így nagyobb eséllyel ki tudja büfizni az addig benyelt levegőt és nem ül rá a tej, ami miatt felül jön ki a légbuborék és nem alul – utóbbi ugyanis lényegesen kényelmetlenebb a baba számára, hogy az egész bélrendszerén át kell haladnia a levegőnek, ami feszítő érzést jelenthet számára. Különösen javasolják ezt a megszakítós módszert abban az esetben, amikor a tejleadó reflex erős és hirtelen az első pár kortynál erősen ömlik a tej a baba szájába. (Az erős tejleadó reflexet onnan lehet felismerni, hogy etetésen kívül is gyakran indul el a tej magától, valamint hallhatóan hangosan kortyol a baba az étkezés során – esetenként be is szalad a tejcsi. Ez ellen megoldás lehet az is, ha az első 20-30 ml tejet lefejjük és itatópohárból adjuk oda.)
• Büfiztetés: nekem ezzel voltak gondjaim, legtöbbször nem is nagyon büfizett a kisfiam, pedig alkalmanként (sokszor éjjel is) 10 percekig is a vállamon volt. Erre több módszert javasolnak, néhol azt olvastam, hogy nem szabad a két kis karját átlógatni a vállon, mert így a pocakját nyomja a vállunk, máshol azt írják ez a helyes módszer, mert ettől az enyhe nyomástól feljön a levegő. Az egyik oldalon tiltják a baba hátának óvatos „ütögetését”, máshol azt írják a hátsimi nem elég. Ezért én úgy döntöttem kipróbálom a különböző módszereket és ami az én babámnak beválik és nem kellemetlen neki, azt fogom használni. Végül azt csináltam, hogy a fenekétől elindítottam a kezem felfelé és óvatosan doboltam a hátán az ujjaimmal egész a nyakáig.
• Evés után kb. 20-30 percet pihenőszékben töltött a kicsi tele pocakkal. Sokáig aggódtam, hogy így nem fog fejlődni a mozgása megfelelően (ezzel ijesztgetett az ortopédia, amiért nem fektettem állandóan hason a babát), de 6 hónapos kora után villámgyorsan beindult a mozgás, valamint a kézügyességnek és az értelmi fejlődésnek is nagyon jót tett a sok „ücsörgés”, szívta magába az információt és sokkal ügyesebben bánt a kezecskéivel.
• Az ágy fejrészének megemelése – az ágy lába alá néhány centis emelvényt tettünk, így az alváskor lefelé tud csordogálni a tej
• Hozzátáplálás – én 4 és fél hónaposan kezdtem el. Szintén tucatnyi eltérő vélemény kering ebben a témában, én nem bántam meg, hogy nem vártam 6 hónapos korig. A kisfiam az elejétől kezdve örömmel evett bármit, amit kapott (még a Nutritont is ügyesen falta 4 hetesen), gyönyörűen evett kiskanálból és a „szilárd” étel miatt valamennyivel csökkent a bukások száma is
• Szoptatás alatt Anya tejmentes étrendje – elég volt, ha optimális szinten tartottam a tejtartalmú ételek fogyasztását. Csináltam szigorú diétát is 1 hónapig, de nem szűntek meg teljesen a tünetei, így csak az óvatosabb odafigyelést folytattam, úgy mint minimális tej a reggeli kávéba és sajtok, joghurt minimális fogyasztása.

Jelenleg a tüneteink minimálisak, mivel már szépen üldögélünk, mászunk és állunk, emellett anyatejet már csak reggel és este kap, napközben gyümölcs, főzelék és tejpép – ez így mind egyszerre okozhatja a javulást. Azt nem gondolom, hogy teljesen kinőtte már, mert néha még előfordul esténként vagy a nap bármely szakában, hogy visszaköszön egy kis főzi vagy gyümi, de őszintén remélem, hogy hamarosan búcsút vehetünk ettől a kis kellemetlenségtől. Mára már lényegesen könnyebb, nem is foglalkozunk vele, őt sem zavarja, ezért valószínű 1-másfél éves kor körül még elviszem egy ultrahangra és remélem kihúzhatjuk a listáról ezt is és jöhetnek az újabb kihívások – egészségesen. :)

Látogasd meg saját honlapomat: www.gyerekkelavilag.hu