Ahogy cseperedik a gyermek, elkerülhetetlenné válik, hogy előbb-utóbb abbahagyja a szopizást. Hogy ez milyen formában történik és kinek okoz nagyobb szívfájdalmat, az minden gyermeknél és édesanyánál más formában jelentkezik. A mi esetünkben a szopizástól való elválás viszonylag könnyen és gyorsan történt, eltekintve attól, hogy valószínűleg engem jobban megviselt, mint a gyermeket. Azért hálás vagyok a sorsnak, hogy 11 hónapig tápszer nélkül tudtam táplálni a kisfiamat. Ez nem is állt annyira távol az eredeti célkitűzésemtől, hogy egy éves koráig anyatejes baba legyen. Kicsikém kisebb korában is kicsit lusta volt a szopizáskor, amikor már nem olyan gyorsan jött az anyatej, inkább abbahagyta. Ettől függetlenül szerencsére mindig jól lakott, sőt az elején viszonylag sok anyatejet sikerült még az etetések után eltennem a szűkösebb időkre.

A hozzátáplálással sosem volt probléma, minden új ételt szívesen fogadott, és szerencsére ez nem ment a szopizás rovására sem. Talán ez vezetett oda, hogy 14 hónapos korában teljesen elszakadt a cicitől. De milyen volt az oda vezető út?

Amikor fogyni kezd az anyatej…

A hozzátáplálás során hónapról hónapra egyre több szilárd ételt adunk a gyermeknek, emiatt a tejtermelés is alábbhagy. Ez egy természetes folyamat, hiszen fél éves kora után a babának már nem elég az anyatej, több egyéb ételre is szüksége van ahhoz, hogy jól lakjon és megfelelően fejlődjön. Én a hozzátáplálást négy és fél hónapos korban kezdtem, mivel a kicsi refluxa igényelte a szilárd ételek bevezetését. Kezdetben csak néhány kanál zöldséggel és gyümölccsel egészítettem ki az anyatejet, de már ekkor érezhető volt az anyatej minimális csökkenése. Ahogy teltek a hónapok, egyre több zöldség és gyümölcs került bevezetésre a baba étrendjébe, és ezzel párhuzamosan az anyatej is már csak kiegészítője volt az étkezéseknek. Reggel és este természetesen továbbra is csak anyatejet adtam a babának, valamint kilenc hónapos koráig a napközbeni étkezések után is kapott egy kis anyatejet desszertnek (és altatónak). 

Az éjszakai cicizésről nyolc hónapos kora után kezdtem el leszoktatni, mert sajnos rengetegszer kezdett ébredni a cicihez. Ez a fajta "elszakítás" viszonylag hosszadalmas folyamat volt, de megérte a fáradságot és kitartást, mert így néhány hét alatt eljutottunk az egész éjszakás alváshoz. (Néhányan talán bírálják ezt a tettemet, mert úgy tartják egyéves kor alatt a gyermek idegrendszere nem áll készen az egész éjszakás alvásra, de én ezzel nem értek egyet. Soha nem hagytam sírni és amire szüksége volt, azt megkapta. De éreztem, hogy ha megszokná és akarná, akkor át tudná aludni az éjszakát, ezért megtanítottam neki és ezzel semmiféle lelki sebet nem ejtettem rajta. Egy anya érzi, hogy mikor mit lehet és mit nem a gyermekével. Ráadásul sok baba már néhány hónap után végigalussza az éjszakát!)

Kilenc hónapos kora után úgy gondoltam, hogy ideje a nappali cicin altatást is lecserélni hagyományos módszerekre, mert ahogy nő a gyermek, úgy lesz egyre nehezebb a meglévő szokásokon változtatni és újakat bevezetni helyettük. Nappali cicit már könnyebben elengedte, szerencsére elég volt neki a megfelelő mennyiségű gyümölcs és zöldség helyette, már az első alkalommal sem követelte a cicit evés után, sikeresen elaludt a kezemben, így a szopizásnak ezt a módját is elengedtük.

Sokak szerint teljesen felesleges állandóan mérni, hogy mennyit szopizik a baba, engem azonban megnyugtatott a tudat, amikor láttam, hogy nagyobb mennyiségeket evett. Arra pedig mindenképpen hasznos volt a folyamatos mérés, hogy észrevettem, amikor már kevesebbet szopizott. Ennek az volt az eredménye, hogy mivel reggel és este kevesebb volt az anyatej, nappal másfél-dupla mennyiségeket evett a zöldségekből és gyümölcsökből. Egy idő után azonban elkezdtem aggódni, hogy mivel egyéb folyadékot sem iszik sokat, kevés lesz a napi folyadékbevitel. Próbáltam húzni az időt és valahogy növelni az anyatej mennyiségét, de sajnos már fogyóban volt és nem tehettem mást, mint 11 hónaposan elkezdeni tápszert adni az anyatej mellé. Kezdetben csak a reggeli cici előtt adtam kisebb adagokat, de egy idő után már alig 50-80 milliliter anyatej maradt étkezésenként, ami nagyon messze elmaradt a napi ajánlott 400-500 ml anyatej mennyiségétől. Így sajnos a reggeli cicit elhagytuk és egy teljes adag tápszert adtam neki, hogy az egész nap termelődő anyatej elegendő legyen este lefekvés előtt vacsorára. A nagyfiút ez sem zavarta, nem sírt és nem keresett, tele pocakkal indult útnak a szokásos felfedezőútra. :)

Idővel azonban az egész nap termelődő anyatej mennyisége sem fedezte a kisfiam vacsora szükségletét, ezért az esti anyatejet is tápszerrel kellett pótolnom. Folyamatosan növeltem az adagot, míg oda jutottunk, hogy 30-50 ml anyatejnél több nem maradt. Ez a mennyiség már csak arra volt elég, hogy este a kisfiam elaludjon rajta és még egy kis időre megmaradjon az összebújás lehetősége anyával. Egy éves kora után már szinte mindent megevett napközben, így estére már nem volt annyira éhes, hogy egy egész adag tápszer után még a cicit is kérje. Ráadásul elkezdett annyira érdeklődni az én vacsorám iránt is, hogy a 4-5 órai uzsonna után rendszeresen még tőlem is kicsikar 6-7 óra felé egy kis vacsit. Ilyenkor éjszakára még kevesebb tápszert csinálok, de sokszor megelégedett azzal és ment volna inkább aludni.

A gyermekem napról napra nagyobb fiúnak érezte magát, ami azt eredményezte, hogy voltak olyan esték, amikor a tápszertől annyira tele lett a pocakja, hogy már nem igényelte az anyatejet sem. Valószínűleg már annyira kevés volt a tejem, hogy alig jött neki, ehhez pedig már lusta és fáradt is lehetett esténként, így eljött az idő, hogy 7 napból 3-4 alkalommal már elfordult a cicitől, dörzsölte a szemét és láttam rajta, hogy aludni szeretne. Szilveszterkor még cicizett egy rövidebbet, míg el nem aludt, a következő 2 napban pedig már alig fél percet töltött rajta, így fájó szívvel, de úgy döntöttem elengedem őt. Nagyfiú már és nem igényli ezt a fajta összebújást anyával, így hiába is erőltetném. Ezért másnap már nem is próbálkoztam a cicivel, tápszer után magamhoz öleltem, néhány másodperc után jött a szokásos fészkelődés a karomban, hogy szeretne lefeküdni. Letettem és elaludt. 2 nap múlva még lefejtem mindkét cicit, hogy egyáltalán lássam, mi van benne, de kb. 15 ml lötyögött az üveg alján. Hát ennyi volt, elfogyott a tejecske és a kisfiam sem igényli már – elválunk egymástól, legalábbis ami ezt a fajta testi kontaktust illeti.

Van ennek az önálló elválasztódásnak előnye is? 

Igen van, mindennek megvan a pozitív oldala. A mi esetünkben a könnyű elalvás. Mivel néhány hónapja este már önállóan is el tud aludni, így nem okozott nagy gondot, amikor a cicit nem fogadta el és ébren kellett betennem a kiságyba. Úgy érzem ezzel (is) nagy szerencsém van, mert nem kell küzdenem az altatással esténként, de ugyanakkor számomra ez nehéz, mert már nincs az a fajta testközelség, amit eddig a szoptatás nyújtott. Nyilvánvaló volt, hogy eljön ez az idő is és még szerencse, hogy nem nekem kellett nagy küzdelem árán elszakítani a kicsit a cicitől, ettől függetlenül szomorú vagyok, amikor este a tápszer után már csak néhány percet (vagy inkább másodpercet) pihenget a karomban, ezután elkezd fészkelődni, hogy tegyem a kiságyba aludni. Ezért a könnyű altatásért félévvel ezelőtt még bármit odaadtam volna, akkor még nem gondoltam, hogy visszasírom még azokat a napokat, amikor a kezemben alszik el.

Emellett számomra is megszűnt a tabu az étkezésben és az életvitelben is – már nincsenek tiltott dolgok, hogy pl. nem tudok meginni egy kicsivel több bort, mert még szoptatok, vagy nem szedhetek gyógyszert, ha beteg vagyok. Újra önmagamért kell csak felelnem, mert a gyermek étrendjét már nem befolyásolja az, hogy én mit veszek magamhoz. Arról nem beszélve, hogy mostmár valahogy a szememben is másképp nagyfiú, már nem az a kis védtelen baba, aki még szopizik, de napközben már felfedez, játszik, életet kockáztat a sok tiltott dolog próbálgatásával. Már olyan nagyfiú, aki egyedül fogja reggel és este a cumisüveget és megissza a tápszert nélkülem is, akinek már nem kell anya az elalváshoz, hanem önállóan gondoskodik a saját pihenéséről – cici nélkül. Megeszik mindent, amit adok neki, igaz mostanában jóval lassabban, mert kezd önállóan eszegetni, de nincs gond azzal, hogy van- e még elég tej este, hogy éjszaka jól aludjon.

Összességében véve az én esetemben inkább én „szenvedtem” meg jobban azt, hogy vége lett a szopizásnak. Elengedtem a nagyfiút, mert nem volt már erre szüksége, de azért néhány napig még fenntartottam a lehetőségét, hogy ha újra igényli, visszakapja. Az elválásunk után néhány napig továbbra is ébredt éjszakánként, de ez szerintem még annak tudható be, hogy kb. 2 héttel előtte tüszős mandulagyulladáson mentünk át mindhárman és emiatt a láz és a bedugult orra miatt többször kelt éjjelente. A többnapos betegség okozta diszkomfort érzettől pedig egész nap a karomban akart lenni, csüngött rajtam és visszatért a napi kétszeri alvás, ami általában úgy történt, hogy elaludt rajtam vagy mellettem az ágyon mesenézés közben. :) Pár nap múlva tettem még egy kísérletet, hogy hátha azért ébred, mert hiányzik neki a szopizás, de ahogy kézbe vettem, már aludt volna tovább és nem kérte a cicit. A viszontagságok ellenére sem igényelte tovább a szopizást és könnyedén mondott le róla, azóta is jól elvan nélküle, újra alszik éjjel és napközben sokkal több puszit és ölelést is kapok – talán ezzel akarja éreztetni velem, hogy „Anya Nagyfiú vagyok és már nem kell a cici, de így is nagyon szeretlek!”. :)

Látogasd meg honlapomat: www.gyerekkelavilag.hu