Babával, kisgyermekkel az utazás egy fokkal komplikáltabb és felelősségteljesebb mutatvány, mint ha az ember (lánya) mindössze párjával indul el nyaralni. Ha valami otthon marad, akkor maximum visszafordulunk érte (lásd útlevél, személyi, telefontöltő…) vagy bosszankodva veszünk egy újabb szalmakalapot, bikinit, napozókrémet…stb., amit aztán újabb hónapokig kerülgethetünk otthon a „még jól jöhet” típusú hasznos holmikkal együtt – minden áldott évben.

A baba holmiját azonban viszonylag nehéz pótolni, a legtöbb kisebb tengerparti városkában ugyanis elég kevés a kicsik számára készített motyó – lásd pl. kis sapka, kisfiam ugyanis első pillanatban lekapta fejéről a sapit, ahogy óvatosan a buksira csempésztük és hiába kerestünk valami kötős vagy lerántás-biztos modellt, semmit nem találtunk, így maradt a 7 napon át tartó küzdelem „a sapi-a-fejen-marad!” felkiáltással.

Előkészületek

Ami fontos volt mindig is számomra – bármilyen feladatról is legyen szó, az a pontos tervezés. Nyilvánvalóan nem mindenkinek van arra szüksége, hogy listát írjon a legapróbb kellékekről és nem mindenki ébred elalvás után arra, hogy „Hoppá, még be kell tenni a szúnyogriasztó kis katicát is a táskába!”, majd nyúl a telefonért éjjel 22.48-kor, hogy felvegye a listára a huszonharmadik apróságot is, de akik mégis így készülnek, azoknak talán hasznos lehet a „Mit vigyünk magunkkal babás nyaralásra” című bejegyzés is. (Én a listát írós/pipálós fajta vagyok, aki szintén zenész, az nyomtassa ki és csak pótolni kell néhány speckó darabbal – nekem jól jött volna ilyen, ha találok.)

Nyaralás előtt legalább 2 héttel érdemes elővennünk a listát (összeszedettebbeknek lista nélkül átgondolni), mit szeretnénk magunkkal vinni vagy elintézni indulás előtt. Gondolni kell arra is, hogy a receptköteles gyógyszereket idejében írassuk fel, nyáron ugyanis a doki néni/bácsi is nyaralhat, igyekezzünk őt elcsípni még a helyettesítés előtt, hogy mindent időben ki is tudjunk váltani a patikában.

Indulás előtti teendők:

• Gondoskodjunk a növények, halak és egyéb élőlények életben tartásáról távollétünk alatt
• Áramtalanítás – pl. műszaki cikkek, kisebb háztartási gépek, felesleges ugyanis pazarolnunk az energiát az üres lakásban
• Hűtő és ételkészlet optimalizálás – nehogy a nyaralásból hazaérkezve bulizó erjedt joghurtokat és szalámikat lássunk a szemetes környékén ólálkodni, miután maguktól elindultak önmegsemmisülni
• Teremtsünk félhomályt redőnnyel vagy sötétítő függönnyel, ki tudja ki lesz kíváncsi az üres lakásra, míg mi nyaralunk – de nyilván maradjon beszűrődő fény, ha nem akarunk kókadozó növényekre és pinceszagra hazaérni
• Autó pótkulcs! – Első nyaralásunk alkalmával leggyakrabban elhangzó mondatunk egymás közt az „Ugye Nálad van a kulcs?” volt, nem is lett volna annál bosszantóbb, mint bezárni az egyetlen kulcsot a kocsiba
• Iratok ellenőrzése – a babáéval együtt (személyi/útlevél, TAJ kártya és egyéb speciális iratok, ha valamelyik egzotikus országba utazunk). Én betettem a gyerkőc eü kiskönyvét is, ha netán bármi dolog történne, benne vannak az oltások és néhány fontos infó az esetleges orvosi ellátáshoz
• Napozó kellékek és strandfelszerelés ellenőrzése – épek a polifoam-ok, a pumpa működik és nem szájjal kell a kétszemélyes matracot felfújni, a tollashoz labda is van, nem csak betesszük és kerülgetjük egy hétig az ütőket labda nélkül…stb.
• Kényelmi eszközök bekészítése az utazásra, úgy mint némi élelem és innivaló, hogy ne kelljen óránként megállni pihenőkön maradék szendvicsekért vagy ismeretlen eredetű italokért; játék a gyerkőcnek az ébren töltött órákra…stb. Ide sorolnám a nyakpárnát is, amit én természetesen nyilván itthon felejtettem, hiába direkt erre a 8 órás útra vettem, hátha tudok néhány percet lopva aludni, mikor nem épp énekelek vagy szórakoztatom a lurkót hátul.

Az utazás

Én már hetekkel indulás előtt próbáltam tréningezni magam, hogy bizony előfordulhat, gyermekem a nemalvással töltött időben a tüdejét fogja aktívan erősíteni, de sajnos hiába volt minden, erre nem tudtam felkészülni. Már a legutolsó műanyag flakon, szemüvegtok, pelustáska… és egyéb használati holmi sem segített azon, hogy kisfiam figyelmét eltereljem az üvöltésről. Mivel éjfélkor indultunk, gondoltam majd éjjel alszik pár órát és indulás előtt is rendkívül fel volt pörögve, mégis az én erős akaratú és rendkívül kitartó kis vadorzóm nem túl jól tolerálta a gyerekülésben való alvást és ezt nem is titkolta. Felébredt indulás után egy órával, a határnál, a fizetőkapuknál, a feltorlódott kocsisor miatti lassításnál és csak 1-2 alkalommal sikerült átmenetileg pár percre visszaaltatni. (Trükkök: Kerekmese – számolós dal nagy kedvenc; barikád az elölről és oldalról jövő fények ellen, homlok és orr simi, valamint egy ízben attól aludt el, hogy közelhajoltam a pofijához és a száját az arcomhoz nyomta – irtó cuki volt.)

Sógorommal felváltva próbáltuk szórakoztatni, néha én ültem előre, így a „mindenki a szomszédjával foglalkozik” elv alapján ezekre a rövid időszakokra kikapcsoltam és hagytam, hogy más vigye el a balhét. Ennek ellenére többször meg kellett állnunk, kivenni őt kicsit, kiszellőztetni a beizzadt kis hátát vagy megetetni és úgy elaltatni. (Itt jegyezném meg halkan, hogy aki kitalálta az izzadásmentes üléshuzatot – legalábbis ezt a fajtát, ami nekünk van -, az valószínűleg elfelejtette kifejleszteni és alkalmazni is, mert a gyerek ebben sem sokkal kevésbé izzad meg éjszakai utazás során sem, klímás kocsiban, 6 fokos kinti éjszakai hőmérsékletben.)

Azért hajnalban elkókadt 2 és fél órára és csak érkezés előtt 1 órával ébredt, akkor már a szokásos ébredés utáni vigyorral az arcán. Persze azért a jó levegő, a gyönyörű új tájkép és reggeli napsütés is tetszett neki, ezért már megérte a potom 3 órás koncert a kocsiban.

A várva várt napok a tengerparton

Idén is jól bevált módszerünket alkalmaztuk, elkerülve a napszúrást (amit azért tavaly várandósan mégsem sikerült megúsznom) és a teraszon elköltött reggeli után 10-11-ig strandoltunk. Könnyű dolgunk volt a csemetével, bár a naptejezést gyűlölte, lenn már nagyon örült a pancsinak. Fürdés után leöblítettük őt édesvízzel, tiszta pelus és anya már cipelhette is fel az ernyedt kis testet, míg a fiúk kicsit tovább élvezhették a tengert. Az első napokban sikeresen kitapasztaltuk, mi a lehető legjobb a gyerkőcnek is, vagyis a délelőtti (helyi piacon szerzett) gyümit már reggel megcsináltam neki, hogy mikor feljövünk a partról, csak gyors hami és alvás. Ez viszonylag mindig jól is sikerült, annyira, hogy néha félbe maradt az evés, mert a kiskölyök már belebólintott a gyümölcsbe és elaludt falattal a szájában. Talán ott aludta a legnagyobbakat délelőtt, a szokásos másfél-2 óra helyett még simán ráhúzott fél-1 órát, így anya is szunyhatott egyet a szokásos éjszakai „felkelünk-és-megnézzük-hogy-van-apaanya” műszak után.

Az ebédet vagy a fiúk főzték a halpiacról szerzett áruból, vagy valahová elugrottunk együtt. A felnőttek ebédje után jöhet a gyerkőc, főzi befal, alszik 1 óra és 4 körül jöhet az újabb pancsi, újabb kacagással és örömködéssel. Itt újabb 10 perc tengerben lebegés anyának, majd fel a szobába, apa/anya/baba zuhany és irány vacsizni valahová – persze szigorúan azután, hogy a baba megkapta betevő falatját, amivel aztán kibírja lefekvésig és hagyja a nagyokat is békében enni… vagyis pillanat, ezt a részt az én kisfiam nem olvasta, szóval inkább felváltva kellett szórakoztatni, hogy ne kiabáljon és türelmetlenkedjen végig az egész vacsi alatt.

Az is igaz, hogy az én csemetém ahogy cseperedik, egyre önállóbb lesz és ezzel együtt egyre jobban kifejezi, hogy mit szeretne. Viszonylag könnyű szórakoztatni, de azt folyamatosan fenn kell tartani, ha nem akarunk óriási balhét. Egészen kicsi korától nagyon szórakoztató és vidám kis fickó, jókat lehet vele nevetni, sokmindennek örül, legyen az egy kellemesebb ritmusú zene az étteremben és arra felpattanva táncizni kezd, vagy a szomszéd asztalnál ülő érdeklődve figyelő felnőttek, akikre előszeretettel villantja rá imádnivaló vigyorát. És persze igazi kis pasi, egy nap az egyik parkolóban épp a kocsihoz igyekeztünk, mikor elkezdett kitekeredni a kezemből, hangosan nevetett és azt kiabálta: Hé hé! Mikor megfordultam, észrevettem a két 3 év körüli kislánnyal sétáló anyukát, akikre kisfiam hangosan nevetett. Mindig az idősebb csajok… :)

Alapvetően minden napban volt valami szuper és valami, amit lecseréltem volna valami kellemesebbre (ilyen volt az állandóan ugrálás evés közben vagy az éjszakai riadók). A napon nagyon vigyáztunk rá, 50-es faktorú gyerek naptejjel kentük és csak a vízben érte őt közvetlen nap, azon kívül a babakocsiban ernyőt nyitottunk neki és pancsi után az árnyékban játszott, 11-15 óra között pedig a szobában voltunk enni és aludni, így szerencsére megóvtuk a napszúrástól vagy hőgutától. Rám ugyanez vonatkozott - kivéve a babakocsit, abban már kicsit szűkös lett volna -, mert én és a nap nem vagyunk túl jó barátok, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a 9 hónaposom barnább lett naptejjel, mint én naptej nélkül. :)

Menjünk vagy ne menjünk?

Mindent összevetve azért kell egy ilyen családi nyaralás is, ha másért nem is hát azért, hogy a szülők legalább kétszer 10 perccel több időt tölthessenek el a tengerben, mint amennyit a fővárosban töltenének. A kölyök imádta a vizet, hála a kiskora óta tartó babaúszásnak és szerette az új környezetet is. 7 éjszaka számunkra épp ideális volt, az indulás napján bár sajnáltam, hogy most újabb 1 évig nem lógathatom tengerbe a lábam, de azért jó volt hazamenni, mert ennyi idő elég volt ahhoz, hogy kisfiunk is megunja a jót és kezdje a tiltakozást az utazóágy, az éttermi vacsorák és a naptej ellen. 9 hónapos lurkóval már nem volt annyira nehéz, mint egy kisebb babával, de talán jövőre még könnyebb lesz és évről évre még élvezhetőbbé válik az áhított nyaralás. Szóval nyári kikapcsolódásra fel! Kellemes utat és jó fürdőzést a családdal! :)

Látogasd meg saját honlapomat: www.gyerekkelavilag.hu