Biztosan nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy anyaként sokszor nem látom már a nőt – vagy egyáltalán a társasági lényt magamban. Naphosszat itthon a gyerekkel, etetés, altatás, peluscsere, játék, rohanás a pakoló kis örökmozgó után, házimunka, főzés, túlélés… emellé valahogy már nem fér bele…