@kmera: ajvé, kicsit frusztrált vagy, vagy mi a szösz?!

A cikk ahogy le is írták, arról szól, hogy azokat a szülőket kicsit megnyugtassa, akik rákényszerülnek arra, hogy közösségbe adják a még pelenkás, aprócska, beszélni is éppen csak elkezdő csemetéiket.
Bár te ezt nem tudod, mert szerencsés voltál és otthon maradtál a gyermekeddel/gyermekeiddel viszonylag sokáig, de a bölcsibe íratás akkor is szívfájdító tud lenni, ha biztosan tudod, hogy ott jó helye lesz a gyereknek.
Egy hatalmas vívódás az egész és végül az esetek többségében az sül ki belőle, hogy a bölcsi jó hely. A bölcsi hasznos hely. :)

Bejegyzés: Bölcsi kérdés – vigyem vagy ne vigyem?

@FlybyWire: Anyuka, apuka, szülő... Egyformán fontos és tiszteletreméltó szerep. :)

Bejegyzés: Bölcsi kérdés – vigyem vagy ne vigyem?

@PS Sziszka: kb. így kellett volna, normális módon értelmezni az írásomat, igen.

Egyébként meg nem vagyok anyuka :P

Bejegyzés: Bölcsi kérdés – vigyem vagy ne vigyem?

@kmera: jézusom.

Természetesen a gyerek számára előny, hogy nem 3 évesen kell megtanulnia a kapcsolatépítést, és azt, hogy anya/apa úgyis visszajön érte.
Miért ne lenne ez előny? Önmagában előny, nem másvalakihez képest...

Bejegyzés: Bölcsi kérdés – vigyem vagy ne vigyem?

Kedves Anyukák, itt nem versenyről van szó, vagy hogy ki a jobb vagy rosszabb anyuka. Mi mind gondoskodó anyák vagyunk, akik a legjobbat akarjuk a kicsinknek. Ez az írás azért született, mert szeretném megnyugtatni azokat a szülőket, akiknek rossz érzése van saját maga felé azért, mert bölcsibe kell adnia a gyermeket. DE! Semmiképp nem ítélendő el az a szülő, aki otthon marad vele, hiszen a gyermek így is megkapja a kellő nevelést, gondoskodást, törődést és tanítást, csupán nem a bölcsiben, hanem otthon. Az "előny" nem arról szól, hogy más hátránnyal indul, csupán a beszoktátás más szinten történik, hiszen a bölcsis gyereknek ez nem lesz annyira új, mint annak, aki otthonról kezdi a bölcsit. Én nem szeretnék olyat írni, ami megosztja az anyukákat, nekünk itt összefogni kell és támogatni egymást, kapunk elég kihívást az élettől, amivel meg kell küzdenünk. :) Minden tiszteletem a szerető, gondoskodó anyáké, nem mindennapi feladat a miénk. :) Szép napot, sok boldog pillanatot a gyerek(ek)kel. :)

Bejegyzés: Bölcsi kérdés – vigyem vagy ne vigyem?

Nagy előny? Mi lesz a nagy előnyből - ez valami verseny, lesz kitüntetés, meg díjak? Aki hátrányban van, azt kidobják az ovi kapun? Sunnyogva kell majd megközelíteni az objektumot? Na de tényleg... Azért valahogy a többi gyerek is felnő. Nekem pl. nem volt lehetőségem még sem visszamenni dolgozni, sem bölcsibe vagy hasonló helyre adni, pedig már rég megtettem volna, de azért kétlem, hogy akkora hátrányunk lenne, mert időközben már 3 éves lesz a gyerek, több mindent meg lehet már vele értetni, a kérdéseire választ kap mindig, a többi gyerek társaságát keresi, amikor találkozik a szomszédokkal, játszótéren, stb. Van napirendünk, mint mindenki másnak, minden olyan tevékenység van itthon is, ami az oviban is lesz (ettől persze nem ugyanaz, de azért nem fog kistányér szemekkel nézni, hogy ott is lehet játszani, aludni, meg orrot fújni, vagy köszönni kell a többi embernek)... Szerintem árt ez a fajta szemlélet, ami rögtön versenyt csinál ebből a dologból, amire esetleg egy csomó embernek nincs is ráhatása.

Bejegyzés: Bölcsi kérdés – vigyem vagy ne vigyem?

A bölcsi teljesen jó a gyereknek. A miénk is 17 hónapos kortól volt bent, rengeteget fejlődött közben.
Ma kezdte az ovit :) és tuti nagy előnnyel indul az otthonról érkezőkkel szemben.
Szociálisan, mentálisan és beszokási szempontból is!

Bejegyzés: Bölcsi kérdés – vigyem vagy ne vigyem?

@steery: Csak, hogy a legapróbb tévedésedet helyre tegyem. A bolygó nem haldoklik. Ha az emberiésg eltűnne, akkor néhány évszázad vagy évezred alatt röhögve begyógyítaná azokat a sebeket, amelyeket ütöttünk rajta Oszt ennyi. A bolygó majd abba fog belepusztulni, ha úgy 5 milliár év múlva a Napból vörös óriás lesz és beflamózza a Földet.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

Valoban kell a hobbi, en ezert kezdtem a blogot. Ez segit a pozitiv oldalara emlekezni a szülesnek,a mindennapoknak es legalabb van egy hobbim, amire eddig nem jutott idő. :)

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

Ne etessétek a trollt (steeryt), mert ideszokik! :-)

Nekem is kijutott a jóból, dackorszakos picitől a kiskamaszon át a nagykamaszig élvezkedünk jelenleg, és tényleg néha elszakad a cérna, de ez így van jól. Csak meg kell találni a módját, hogy vezessük le a gőzt. Nálam a sport vált be, de lehet az egy hobbi, kézműveskedés, shoppingolás, kávézás a barátokkal, bármi. Keressetek segítséget, ez a kulcs! Egy nyugodt óra, amikor el lehet szabadulni, mert tudjuk, hogy a férj, a nagyi, egy barátnő átvállalja addig csatamezőt. Utána kipihenten, lelazulva jössz vissza, és újra bírni fogod.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

@steery: Ez a bejegyzés azoknak íródott akik küzdenek az anyasággal, mert senkinek nem mondhatják el a problémáikat. Nem tudom hányszor láttam, hogy anyák amikor segítséget kérnek valamivel kapcsolatban, akkor le vannak hurrogva, hogy ,ha pl. fáradtak, "akkor miért vállaltad/örülj neki amíg kicsi/neked könnyű csak egy van/örülj neki, hogy egészséges, az enyém beteg stb..." Megy a rákontrázás. Segítség nuku. Így nem csodálom, hogy nem merik kimondani, hogy legszívesebben néha kivágnák a gyereket az ablakon, aztán meg utána ugranának. Amúgy meg gyereket akarni nem hülyeség, vannak akik vágynak erre a kapcsolatra. Minden kapcsolat más és annak ellenére, hogy nem vágyom rá, teljesen megértem, ha valaki meg szeretné tapasztalni az ezzel járó örömöt a maga nehézségeivel együtt. Én örülök neki, hogy végre valaki őszintén ír a nehézségekről. Mielőtt valaki megkérdezi, miért kattintottam ide, hogy ha nem akarok gyereket, csak kíváncsivá tett a cím, mert élőben nem sokan beszélnek nekem ezekről a nehézségekről.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

@steery: Wow, ezt nevezem radikälis álláspontnak. A világ már csak ilyen, a szüleink hibáit ismételjük, ahelyett, hogy heréskednénk a világban szanaszét. Érdekes felvetés egyébként. Ha egymás mellé tennénk egy porschét és egy hisztis kétévest, alighanem mindenki a porschét választaná. És mégsem ez történik. Az élet szava, meg az igény, hogy ne magányos golfosként haljunk meg túltolva a kokaint ide vezet minket. Demográfiai csődöt okozunk beteges ösztöneinkkel és szeretetvágyunkkal. Meghoy megoszthassuk valakivel az élményeinket. Nincs annál rosszabb, mint mikor egy ütésből betalálsz a lyukba és senki nincs aki megsüvegeljen érte. Itt most a gyerekes lét kevésbé szép oldaláról beszélünk, de vannak ezért pillanatok, melyek bőven kárpótolnak ezekért. Lányom egyszer írt egy fogalmazást (házi feladatot) rólam. Titkolta ugyan, de sikerült elolvasnom. Leírhatatlan érzés volt. Ha mindent újrakezdhetnék, újra ezt csinálnám. Így legalább megvan az illúzióm, hogy értelme van az életemenek. Két másik élet már elég értelmes cél.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

@steery: Szamomra csak az a döbbenet, hogy ha Benned ennyi gyűlölet van egy gyerek irant, akkor miert pazarlod az idődet babas irasok olvasasaval? Mindenkinek joga van a sajat velemenyehez, de msokat ismeretlenül biralni eleg primitiv dolog. Nem felelőtlen 16 eves, veletlenül teherbeesett lanyka vagyok, 31 eves multam es tudatosan vallaltam, hogy szülő leszek, mert en akartam es nem mert muszaj. Remelem a gyereked nem olvassa a kommentedet, mert akkor biztosan erzelmi törest okozna benne, hogy a szülő, aki felnevelte igy velekedik rola. Vagy talan elolvassa es rajön, hogy ő nem ilyen erzelmi nyomorban akar elni, amilyet Te razuditasz ezzel a kommenteddel.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

Ez történik akkor, amikor nagy kanállal megeszitek a sok társadalmi hazugságot, aztán behúzzátok magatokat a csőbe, majd rádöbbentek a szörnyű igazságra, hogy szisztematikusan becsaptak benneteket. Szülőnek lenni nehéz és sokszor igen rossz, keserves dolog. Normális emberben soha föl sem merül a szaporodás gondolata, hacsak nem olyan kőgazdag, hogy vehet magának dadát, bébicsőszt, nevelőnőt, házvezetőnőt, akik mind leveszik a hátáról az elhordozhatatlan gondok tömkelegét.
A gyerek egy kis élősködő, ami az anyja vérét és az apja pénztárcáját szívja. Egy idegen ember, aki befurakszik a szülei közé és erőszakosan, könyörtelenül és kegyetlenül megkínozza, széthajtja, kihasználja és tönkreteszi őket. Tönkreteszi azt a felnőtt életedet, amikor a legboldogabb lehetnél, mert végre megszabadultál a szüleidtől (és ők is tőled), amikor végre szabad vagy és azt hiszed, mindenféle jó dolgok várnak rád az életben. Ám te, hülye fiatalember, ehelyett mit csinálsz? Szaporodol, egy legalább százszorosan túlnépesedett, agyonszennyezett, haldokló bolygón, még egy fővel növelve az eltarthatatlan embertömeget és megcsinálva magadnak, a társadalomnak és a gyerekednek is a bajt, mindhalálig.
És tovább hazudozol magadnak meg mindenkinek arról, hogy ez milyen jó, meg így helyes, meg ez a dolgok rendje.
Nos, a hülyeség gyógyíthatatlan, mert nem betegség, hanem állapot.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

@darkmirjam_Light: Igen, igazad van, de végignézve az öt gyerekemen, nekem mégis a kamaszkor tűnik a rázósabbnak. Legkisebb most lesz 2,5 éves és már van rutinom a négy nagyobb után, hogyan szereljem le. A 12,5 éves kamaszhoz viszont még nincs. De ebbe is belejövök majd... tutira! :-) Addig meg szeretem, ahogy a többieket is.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

nomeg azért van a kamaszkorig tizenpár éved mert addig van elég időd megszeretni őket ! :D

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

@Mom With Five: Gyermekeim épp kamaszik. Apa vagyok, a posztban leírtakat már végigcsináltam, minden szava igaz, adhat némi feloldozást a lelki bogaragtól szenvedőknek. A kamaszkor azért más. Már lehetnek hobbijaid, magukra hagyhatod őket, rendelkeznek empátiával, mégha némi lenézéssel is viseltetnek irántad ami rosszul esik. Az aggodalom megmarad, de legalább lesz szabadidőd. A kicsik (2-5 év) az igazi zsarnokok. Nettó önzés az egész gyerek. Kiszámíthatatlan hisztik, folyamatos gyomorideg, hogy mikor kezd üvölteni valami apróság miatt. Játszóterekhez láncolva, húgymeleg vizekkel és gyümölcslevekkel telerakodva. Rém gusztustalan étkezések, dacból nem alvás, buham rohangálás majd az automatikus hasraesés. Balhé a fürdésen, fogmosáson, öltözködésen.
A kamaszokkal más bajok vannak. Rossz nézni, ahogy marketinggépezetek rángatják őket zsinóron, amit ők egyéniségnek gondolnak. Nincs az a gusztustalan zenész, komjúterjáték, divathullám ami ne köszönne be hozzád, ha akarod, ha nem. Fog e inni, szívni, lesz e elég esze a szekszhez, van e tartása, vagy lúzerként kezelik e majd. Egyre kvesebb dologra lesz ráhatásunk, a veszélyek pedig egyre komolyabbak. Már nem egy horzsolás a tét.
Kitartás, még ha nincs is a horizonton, van vége a rabszolgasorsnak. Amíg szereted őt, és ez nem fog megváltozni, a helyes úton vagy.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

Valaki egyszer azt mondta, hogy azért vannak az embernek gyerekei, hogy a halál ne tűnjön olyan rémisztő perspektívának. Nagyon igaza volt :)

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

Én is éreztem így és igen, létezik a bűntudat is. Annyit tennék hozzá, hogy nem lesz vége akkor, amikor lezajlik a dackorszak, vagy kijönnek a fogai stb. Sőt ez még semmi ahhoz képest, amit akkor fogsz érezni, amikor belép a gyereked a (kis)kamaszkorba. Akkor még ilyenebbeket is fogsz gondolni és közben próbálod nagyon szeretni, mert mást nem tehetsz. De kutya nehéz lesz. Amíg eljön ez az idő, kitartást a mostanihoz, akkora pedig sok erőt.

Bejegyzés: Szuperanyu – olykor az őrület határán

En sem annyira kedvelem, ha sirni kell hagynom, 10 honaposnal mar nem akkora baj, ha nem azonnal rohanok hozza, de azert inkabb igyekszem ott lenni rogton, ha hiv. :) Gyari sablont hasznalok, mert inkabb a sajat honlapomon dolgozom tobbet, de a szineken ne muljon... ;)

Bejegyzés: 13 bevált altatási módszer